16.Fejezet♪Gyakorlat kérdése

T A Y L O R 

Megszabadítom a lábaimat a meleg zoknitól, és a magassarkúba csúsztatom azokat. A kanapé, és a kényelmes melegítőm mellett eléggé viccesen nézhetek ki, de hát mindent az eredmény érdekében. Mia a kezemet nyaldossa, de nem igazán foglalkozom most vele. Az előbb játszódtunk, bohóckodtunk az ágyam tetején, mint két kölyök, most pedig Sissy eszeveszett ötletének köszönhetően próbálom rávenni magam arra, hogy felálljak. A lábaim hamar megszokják a magas sarkak kényelmetlenségét, amelyet az elmúlt éveknek köszönhetek. Valójában a balesetem óta nem viseltem szandált, vagy bármilyen magas sarokkal ellátott lábbelit, és jelenleg sem fordult meg a fejemben, de Sissy elmondása szerint nem jelenhetek meg holmi laposban. Anya pedig amellett kampányolt, hogy én érezzem magam jól, s kényelmesen, ne arra adjak, hogy másik mit is gondolnak, mondanak. Ez a megközelítés valóban közelebb is áll hozzám jelenleg, de régebben nem tudtam volna magam elképzelni egy ilyen eseményen magassarkú nélkül. Valószínű, hogy a munkámnak is köszönhető ez, s annak, hogy sokkal nőiesebbnek éreztem magam mindig is olyanban. Most pedig azt az őrült tervét járjuk végig szó szerint húgomnak, hogy itthon fogok egészen estig a szandálban mászkálni, amelyben az este folyamán is megjelenek.

– Ha összetöröm magam, te magyarázkodsz Harrynek! – jelentem ki kissé fenyegetően, persze én sem gondolom teljes komolysággal. Legalábbis remélem, hogy Sissy minden mozzanatomat jó testvér módjára lesi.

– Hát ne aggódj, lesz aki helyettesítsen – jegyzi meg, s tudom, hogy vigyorog.

– Lehet, hogy akkor feleslegesen is küszködünk. Menj helyettem.

– Ne legyél gyerekes, bármennyire is sajnálom, de örülök neki, hogy rád van állva a drága. Szóval kapd össze magad, és szaladgálj, hogy tökéletes legyen minden.

Feltápászkodok minden szó nélkül a kanapéról, és lépek egyet előre, de megérzem Mia puha szőrét. Egy lábon állás nem az erősségem ilyen szandálokban, így majdnem sikerül is esnem, de idejében visszanyerem az egyensúlyomat. Megvakargatom a feje tetejét, amolyan bocsánatkérés gyanánt, majd visszaegyenesedem, és hagyom, hogy kivezessen Sissy a kanapé és az asztal fogságából az egyenes terepre.

– Hogy érzed magad?

– Ez csak egy szandál, Sissy, attól, hogy nem látok, talán még nem egyenlő azzal, hogy hasra is esem.

– Ma nagyon harapós vagy – jegyzi meg. – Lehet, hogy hagynom kellene kissé pofára esni, vagy valami nagyobb megbotlást.

Mélázik el, mire a szívem szerint felhorkannék, és hozzá vágnák egy díszpárnát a kanapéról.

– Csak feszült vagyok és kissé izgulok az este miatt, szerintem még nem olyan nagy probléma.

– Nem, valóban nem – sóhajt fel. – Na, de sétálgass, mert így nem haladunk egyről a kettőre – csapja össze túlságosan is zajosan a tenyereit.

Már kezdem hülyén érezi magam, ahogy fel, s alá járkálok a cipőmbe. Mia már inkább el is menekült, legalábbis nem igazán észleltem, hogy a körünkben lenne. Mindent ebben a csodacipőben csinálok, s már kezd kissé sajogni benne a lábam, így a kanapét megkeresve le is ülök rá. Sissy egy telefont ment elintézni már hosszabb ideje, így a csendes nappali eléggé unalmassá vált az idő folyamán a számomra.

Megszabadulok a cipőtől, a lábaimat kinyújtom, s elnyúlok a kanapén, mire Mia körmeinek hangja a kövön jelzi, hogy ő is közeledik, s pillanatok múlva meg is érkezik, s teljesen hozzám nyomul. Feje a nyakamba köt ki, a bújós hangulata mostanság elég sűrűn tör rá, ami talán annak köszönhető, hogy volt huzamosabb idő, amikor nem volt mellettem. Köré fonom az egyik karomat, simogatni kezdem, mire a nyelve a vállamat érinti meg. Elmosolyodom, s a halk szuszogását hallgatom a csendben, nyugodtan.

♪

A hajam enyhe hullámokban esik a vállaimra, édesanyám kezének köszönhetően, míg a natúr sminkemet Sissy készítette el. Már a ruhám is felkerült rám, amelyet anyukámmal választottam ki. Valójában kételkedtem ebben a dologban, hiszen nehéz, ha nem látom, de azt hiszem, hogy anyukám kifinomult, nőies érzékének köszönhetően remekül választottunk. Kényelmesen érzem magam, talán amiatt, hogy a szoknyám a térdeim alá ér, így nem érzem feszélyezve, hogy bármikor is a véletlennek köszönhetőn többet mutatnék meg magamból a kelleténél.

– Csodálatos vagy kislányom – anyám bársonyos hangon beszél hozzám. 

A szobámban vagyunk, és még az utolsó, apró lépések vannak hátra. Izgatott vagyok és egyszerre feszült. Nem is értem, hogy mondhattam igent erre az egész őrültségre.

– Még mindig meggondolhatom magam?

– Biztos vagyok benne, hogy Harrynek rosszul esne, de nem haragudna meg érte, és valamilyen szinten meg is értené a dolgot. De megérdemled, hogy ott legyél mellette, Taylor. Biztos vagyok, úgy, hogy nem is láttam a videót, nagy sikeretek lesz, édesem.

– Elfogult vagy anya – mosolyodom el, és felfogom a hajam, míg a nyakláncomat összekapcsolja.

– Csak tudom, hogy mennyire csodás vagy, és Harry nem véletlenül választott téged.

– Kérlek, elég Sissyt hallgatnom, nem szeretnék még többet a közös jövőnkkel kapcsolatban hallani, ha nem haragszol – leengedem a hajamat.

– Nem szándékoztam ilyesmire, hiszen alig ismeritek egymást, kislányom. Az idő eldönti, de mindenesetre remek barátság kezdete, ami akár át is alakulhat majd többé. Azért nem lenne ellenemre, ha a vőmmé tennéd.

– Anya!

– Ez nem szégyen – csókol arcon. – De igyekezned kellene, ha nem szeretnéd megváratni Harryt.

– Szerinted helyes?

– Harry, vagy ahogy te cselekszel? – kihallom a vidámságot a hangjából, és tudom, hogy mosolyog, egyben pedig kötekedik is.

– Ahogy cselekszem, anya! – nevetek fel.

– Nincs miért szégyenkezned – csókol homlokon. – De most gyere, mert ahogy hallom, apád eléggé leizzasztja szegény fiút.

Felnevetek, és anyám megfogja a kezemet, hogy kivezessen a nappaliba, ahova Harry már percekkel ezelőtt megérkezett.

– Igen, tudom, és időben haza is hozom – hadarja Harry, és pedig már nem is kételkedem abban, hogy apám már keményebben fogja a gyeplőt.

– Apa, kérlek – sziszegem, s remélem, hogy meghallják.

– Ne aggódj kislányom, minden a legnagyobb rendben – mormolja apám, s léptei közeledését hallom. Legalábbis kétlem, hogy Harry merészkedne jelenleg hozzám közelebb.

– Igen, én is úgy hallom – jegyzem meg. – Indulhatunk?

– Így akarsz menni? Közeleg a tél, te pedig ilyen lenge öltözetben!

– Apa, kérlek – sóhajtok fel.

Fogalmam sincs, hogy mi is ütött belé, mert messze állt eddig az ilyesfajta viselkedéstől. Tény, hogy mindig is féltett, de azt hiszem, hogy most teljesen más oldalát mutatja be, amely eléggé aggaszt jelen helyzetben. Az, hogy ennyire óv, már-már soknak bizonyul nálam. Harryvel a kapcsolatomat még teljesen, bizalmi barátinak sem nevezném, még ha beszélünk is, s régebben több időt is töltöttünk együtt. Jelenleg egy üzlettársamnak minősül, akivel próbálgatjuk bontogatni a szárnyainkat kisebb-nagyobb sikerekkel.

– Felveszek egy szövetkabátot, csak induljunk – mondom. – Felesleges ez az egész perpatvar. Senki sem kíváncsi rá.

– Aggódom a lányomért, ez akkora probléma?

– Robert, kérlek, engedjük el a fiatalokat egy érezzétek jól magatokat búcsúval. Ne firtasd tovább feleslegesen a dolgokat.

Kinyújtom a kezemet, és reményeim szerint Harry azonnal meg is ragadja. Így is tesz, a sajátjára simítja az enyémét, így belekarolok.

– Egy kabát valóban nem árt, de az autóban garantálom, hogy kellemes meleg lesz – mormogja nekem, bár lehet inkább apám megnyugtatásán igyekszik.

– Mindegy, csak induljunk, kérlek.

15.Fejezet♪Önelégült jelenetek

T A Y L O R

A forgatás eléggé hosszúra nyúlt, szinte már a késői órákba is belenyúltunk Sissy elmondása szerint, aki minden szünetemben odaosont hozzám, és csak áradozott, hogy mennyire baromi jól néz ki a képernyőn keresztül egy-egy jelenet, fekete-fehér színvilágban. Hazudnék, ha azt mondnám, hogy az izgalom nem élt rajtam az első perctől kezdve. A szívem őrült tempót járt, a tokomban dobbant meg sűrűn, s nehezen hagyott nyugalmat nekem abban a percekben is, ahol Harryvel volt olyan jelenetem, amely díszes pírt okozott az arcomon. Még is azt hiszem, hogy a legforróbb pillanat most fog a kamerák elé kerülni, s a bőröm már most bizsereg ennek a tudatára.

– Jézusom, szinte egész testedben remegsz – jegyzi meg Sissy. – Nyugodj meg, Harryvel leszel, még mindig. Különben is, hány idegen pasi került már hozzád közel egy-egy fotózás alkalmával. Semmi para, Tay, ő csak Harry, a szexi, dögös, Styles. Kérsz esetleg egy pohár vizet? Muszáj lesz lenyugodnod, mert így katasztrófa lesz a felvétel, és szívesen átvenném a helyedet, de nem igazán hasonlítunk.

– Sissy, könyörgöm, csak ne beszélj egy percig. Egy perc csend nekem is kijár, azt hiszem.

– Annyira hangulatromboló vagy.

– Máskor emlékeztess, hogy inkább menjek neki a falnak, mintsem, hogy a te segítségedet kérjem – sóhajtok fel.

– Ugyan, tudom, hogy szeretsz. Különben is, inkább örülnél annak, hogy valaki ennyire aggódik érted, Taylor!

– Megteheted, de csendben, nem kell mindent kimondani, ami megfordul a fejedben.

– Hidd el drága nővérem, hogy felét se hozom nyilvánosságra a gondolataimnak – nevet fel, s egy hideg poharat nyom a kezembe, melyben valószínűsítem, hogy víz lapul.

– Szerintem a világ jobban is jár így.

A számhoz emelem a hűvös poharat, s nagyot kortyolva belőle, már fel is frissít. Szinte az egészet megiszom, a végén még egy csepp gördül a számba, aztán Sissy el is marja tőlem. Lerúgom a papucsot a lábaimról, amelyek a hűvös talajtól védtek meg. Nem igazán volt hideg, valószínű, hogy erre valaki figyelmesen odafigyelt, hogy ez semmi problémát se okozzon a lenge öltözékemnek köszönhetően.

– Akkor showtime! – csapja össze a kezeit Sissy, mire össze is rezzenek.

– Halkítsd le magad, kérlek.

Hagyom, hogy megragadjon, míg tovább fecseg, bár halkabban, de talán sokkal lelkesebben, mint eddig, ha ez lehetséges egyáltalán. És azt hiszem, hogy valóban lehetségesnek bizonyul a dolog másodpercek leforgása alatt.

♪

Az ing lenge anyaga olyan hanyagul lóg a testemen, hogy szinte már irigylésre méltó a lazaság, amely belőle árad. Sajnos rám ez nem éppen igaz. A szívem üteme utolérhetetlen, lenyugtathatatlan, minden pillanatban Harry férfias illata kúszik az orromba, míg a kezei rajtam vannak, a szája pedig olykor megérint, ahogyan énekel. A hangja lúdbőrt okoz minden bőrfelületen, és perzsel minden apró terület a bariton hallatán, amely már közelebbről nem is szólhatna, és kábíthatna el. Bőrünk szinte már eggyé simul, ahogy a keze a derekamat öleli körbe, a mellkasom az övének simul. Furcsa érzés ilyen közelségben lenni vele, szinte minden lélegzetvételét, rezdülését érezni, a meleg lehelete cirógatásában állni, és hagyni, hogy a keze többször is végigsimítson rajtam.

Hajam az arcomba hullik, kezem a vállán pihen, míg a másik a derekán, a hasán, éppen merre kószál zavarában. Jobbja a csípőm köré fonódik, a másikkal pedig többször is a már valószínűleg kusza hajamba túr, ahogy finoman meghúzza, a bőröm bizseregni kezd. Arcát az enyéméhez simítja, és a kis borostája megkarcolja a bőrömet, de minden percét élvezem, és igyekszem elképzelni, hogy vajon milyen arca is lehet az érintkezésünknek, a közelségünknek köszönhetően. Feszes combja az enyémek közé csúszik, még közelebb, a lehetetlent is eltüntetve kettőnk közül tart biztosan, míg én hagyom magam.

– Csodálatos vagy – suttogja a fülembe, míg a zene továbbra is szól, és a lassú dallamok még mindig a rabjukként tartanak bennünket. – Köszönöm, hogy itt vagy, és hogy elvállaltad. Senkit sem tartottam volna szívesebben a karjaim között.

Vallomása a zavaromat igazi magaslatokra emeli. Nagyot nyelek, ujjam az ingének anyagán begörbül, és az anyagot is húzva magammal már markolom. Harry keze lejjebb csúszik, félig már a fenekemen simít végig. Nagyot nyelek. Figyelmeztetem magam azonnal, hogy semmi hirtelen mozdulat, mivel a kamerák valószínűleg még mindig forognak, és az emberek körbeállnak bennünket. Az, hogy a látásom nem informál, levesz némely súlyt rólam, hiszen nem látom a körülöttünk levők reakcióit.

– Ne beszélj – motyogom a vállába a szavakat, és az arcának ércességét ismételten megérzem.

Felkuncog, ujjai cirógatni kezdik a bőrömet a gerincem vonalán, és ez nem igazán megfelelő arra, hogy lenyugtasson, hogy a szívem normálisan verjem, és a lélegzetvételem ne legyen szomjas másodpercek töredéke alatt az oxigénre.

– Senki sem hall bennünket – szavai végén gyengéd puszi, amely pontot tesz a mondata végére. – És, ha hallanának is, az sem érdekelne, mert ez a mi pillanatunk, és nem vehetik el tőlünk.

– Harry bármelyik pillanatban vége lehet, ez csak a videokliped – olyan halkan beszélek, hogy csak reménykedek abban, hogy a közelsége pozitív, és a szavaim eljutnak hozzá.

– Ne legyél hangulatromboló, mert megbosszulom – már a fenekem felé kacsintgat a keze, én pedig nagyot nyelek, és a kezemet mozdítom, hogy elvegyem onnan, amikor egy hang hangzik fel a távolból, hogy vége.

Kifújom az eddig benntartott levegőt és hátrálok egy lépéssel, de Harry nem igazán akar a vágyaimnak eleget tenni. A kezemet elkapja, ujjai az enyéim közé csúsznak, s ez a tette váratlanul ér, és sejtelmem sincs, hogy hova is kellene tennem a dolgot. Bár, ha őszinte akarok lenni, nem igazán tudnám a mai napot hová tenni, de az ténye, hogy nagy bátorságot szerzett a jelenetek forgása alatt Harry.

– Nagyszerűek voltatok, és Taylor, azt hiszem, hogy Harry remekül választott – Jason, a rendező hangja dicsérően jut el hozzám. Elmosolyodom, és megköszönöm a kedvességét. – Mikorra kell készen lennünk?

– Holnap összeülhetünk és elkezdhetjük vágni – szólal meg Harry. – Mindent szeretnék látni – köti ki azonnal. – Egy hét múlva egy gálán lesz a bemutatója a tervek szerint, ott szeretnénk bemutatni.

– Rendben, holnap akkor. Örülök a találkozásnak Taylor.

– Szintén.

H A R R Y

Magammal vonom Taylort az ellenkezése ellenére, s most az én öltözőmet közelítem meg, nem az övét. Tudom, hogy most a másikban sem tudna hova menekülni, és talán kellően gonosz húzás is ez tőlem, de azt hiszem, hogy csak így tudok vele úgy beszélni, hogy ne egyből tagadás legyen, s kifogások keresése.

– Hol vagyunk?

– Ne aggódj, csak az öltözőmben – engedem el a kezét a kanapénál. – Nyugodtan leülhetsz. Nem tervezem semmi méltatlan dolgot, ígérem – mosolyogva mondom, talán túlságosan is szemtelen hangon, de jelenleg nem érdekel a dolog.

– Mit akarsz Harry? – sóhajt fel, és ösztönösen húzza maga körül szorosabbra az ingét.

A teste csodálatos, bár kijelenthetem, hogy ő az a lány, aki egy csodás testbe bújtatott, még csodásabb lélekkel megáldott angyal. Jöhet itt bárki a túlzás fogalmával, de a gondolataimat, a véleményemet senki sem változtathatja meg róla. Tudom, hogy idióta faszságaimmal olykor elcseszem azt, ami nincs is, és, hogy megbántom, amikor nem szándékozom, de azt hiszem, hogy még kellően össze kell csiszolódnunk.

– Hallottad gondolom, amit odakinn mondtam.

– Hm, nem tudom, hogy mire gondolsz. Elég sok minden elhagyta a szádat, valljuk be.

Szemtelenkedése csak még szélesebb vigyort okoz az arcomon, már-már fájdalmat is von maga után, de ez cseppet sem von le a lelkesedésemből.

– A videót a hétvége folyamán egy gálán mutatják be, ami valójában egy díjátadó, és én is ott leszek, mint egy díjat átadó személy.

– Ugye tudod, hogy nem kell rébuszban beszélned?

– Persze, ne haragudj... – szisszenek fel, és leülök mellé, mire felém fordul. Szeretem, hogy ennyire érzékeny mindenre, és annak ellenére, hogy a szemeibe nem tudok nézni, rám figyel, és a csodás arcát csodálhatom.

– Harry, kérlek, bökd ki, hogy miért is ejtettél foglyul.

– Arra gondoltam, hogy mivel te vagy a klipnek a másik szereplője, velem tarthatnál.

Felnevet, a hajába túr, a mosolya annyira jókedvű, hogy egy pillanatra ismételten az enyémére is vidámságot csen, annak ellenére, hogy én teljesen komolyan gondolok mindent.

– Oké, te komolyan beszélsz – jegyzi meg.

– Igen, valami olyasmi – bólintok, s a térdeimre könyökölve figyelem őt, ahogy a mosolya lassan lehervad az arcáról.

– Harry, kedves tőled tényleg, hogy gondoltál rám ismételten, de kétlem, hogy ez jó ötlet lenne.

– Tay, ugyan annyi jogod van ott lenni, mint nekem, és eszem ágában sincs más kísérőt keresni, egyedül meg marhaunalmas lenne.

– Te is tudod, hogy az ilyen esemény, minden, de nem unalmas.

– Valójában még egyen sem voltam – őszintén mondom. – És tényleg semmi kedvem egyedül menni.

– Rengetegen lesznek ott.

– Igen, és neked is ott lenne a helyed.

– Nem tudom.

– Ne visszakozz, te is tudod, hogy pár nap alatt ráveszlek a dologra – önelégült vigyor jelenik meg az arcomon, és örülök, hogy most nem látja mennyire is magabiztos vagyok. 

El fogom érni, tudom, ismerem magam, és ha valamit nagyon akarok, akkor elérem. Lehet nagyképűnek, célratörőnek vagy bármi szarnak nevezni, de ne tudom elengedni olyan könnyen az elhatározásaimat, és tudom, hogy szombat este Taylor az oldalamon fog vonulni a vörös szőnyeg őrjöngő fotósai előtt, akik kiéhezve várják már most, hogy milyen apró bakit csípnek el bármelyik jelenlevő hírességről.

14.Fejezet♪Ajándék a Télapónak

T A Y L O R

A taxiban ülve az izgalom kezdi el uralni a testemet. Sissy velem tart, így ő a megadott címet mondja a sofőrnek, míg a szája be nem áll, hogy mennyire is izgatott. Harry felajánlotta, hogy eljön, de én nem éltem inkább ezzel a lehetőséggel, sőt azonnal visszautasítottam. Az irodában történő eseménysorozat óta nem beszéltünk, de a liftben éreztem rajta tökéletesen, hogy nagyon is bántja a dolog. Hiába, késő bánat. Persze, nem lett volna kötelessége teljes mellszélességgel kiállnia mellettem, de valamit még is vártam volna tőle naivan. Már megforudult a fejemben az is, hogy túlreagálom az egészet, aztán gondolkoztam rajta még, és megint máshogyan sikerült látnom a dolgot. Össze vissza kavarognak a gondolataim.

Gyűrűim egyikével kezdek el játszani, kissé talán túlságosan is türelmetlenül. Várom már, hogy ott legyünk, letudjuk az egészet, és búcsút intsek, de valahol mélyen azt kívánom, hogy egy forgalmas útszakaszon ragadjunk be, bár ez is csak egy ócska átmeneti megoldás lenne.

– Istenem olyan izgatott vagyok! – ujjong fel mellőlem a húgom. – Te is, igaz? Hát persze, látom rajtad. Bár te a csendesen, magadba roskadó vagy aki nem mutatja ki az érzelmeit. De ez nem is baj, sokszor nem is kell, és azt hiszem, hogy eléggé izgulok helyetted is.. és..

– Veszel levegőt is? – szólok közbe.

– Egy klipforgatásra megyünk, a napjaink legnagyobb sztárjának a klipjének a forgatására, és..

– Nem kell ötször minden szót megismételned, és ő is csak egy ember, Sissy.

– Egy mocskocsul szexi két lábon járó isteni lény, akinek a hangja hallatán megborzongok, és azok az enyhén göndör fürtök...

– Sissy, állítsd le magad – sziszegek rá, s gondolom, hogy a sofőr már őrültnek gondolja a húgomat, aki szinte egy orgazmus kezdeti fázisába sodorta saját magát csak a gondolatai segítségével. – Jobb lett volna, ha Maxi kisér el.

– Hiányzik az izgalom az életedből? A féltékenységi jeleneteket mondjuk én is megnézném. Biztosan cuki lehet a kis göndörke, ahogyan a meleg barátodra gyilkos szemekkel néz. Istenem, annyira sajnálom ilyenkor, hogy...

– Istenem, miért tanultál meg beszélni?! – nyögök fel szinte már fohászkodva.

– Na! Ne legyél ellenséges, mert éppen csak kedves próbálok lenni, és a lelkesedésedet magasabbra tornászni. Látom, hogy el vagy kenődve, és erre senkinek semmi szüksége. Legalábbis szerintem.

– Nem vagyok szomorú, csak már most kínosnak érzem a találkozás gondolatát is Harryvel, és az is lesz.

– Akkor lesz kínos, ha ágyjelenetetek lesz – böki ki, mire felé kapom a fejemet annak ellenére, hogy nem látom. – Bármi megeshet na!

– Nem pornófilmre szerződtem!

– Tay! – nevet fel. – Bár biztosan működne közöttetek a dolog, kézzelfogható a kémia...

– Azt hiszem eleget beszéltél egy egész évre előre.

– Ne oszlasd el a lelkesedésemet.

– Remélem, hogy nem engednek be téged a forgatás helyszínére, vagy az öltözőbe záratlak – sóhajtok fel.

– Sajnálom, hogy kiskoromban, nem adtalak oda a Télapónak!

Felnevetek a kijelentése hallatán, ahogyan az emlékképek felrémlenek bennem, s kényelmesen elhelyezkedve várom, hogy végre a megadott címre érjünk, míg a csendet kiélvezem.

♪

A sminkben ülök. A fekete fehérneműszettet megkaptam már, és ahogyan az anyagokat megéreztem magamon, már is megnyugodtam, hogy kellően takarva vagyok. A fehér ing még várat magára, most egy puha köntösben ülök, míg a sminkes az utolsó simításokat végzi rajtam. A hajamat az elmondások alapján lágyan, hullámosra csinálták, enyhe kócos hatással, míg a sminkem teljesen natúr lesz.

– Csodás vagy – egy mélyen búgó hang csapja meg a fülemet, és ösztönösen húzom összébb magamon a köntös meleg anyagát.

– Hát nem igazán tudok ehhez mit hozzászólni.

– Csak egy apró mosoly is elég.

– Kész vagy – mondja Stella, aki a hajamat és a sminkemet készítette el. – Tényleg az vagy – erősíti meg Harryt. – És egy kávé is rám férne.

Mire megszólalhatnék, hallom, hogy az ajtó becsukódik. A légkör pillanatok alatt fagyossá válik, és egyáltalán nem érzem magam komfortosan. Harry kellemes, férfias illata az orromba kúszik, és ösztönösen hajtom lefelé a fejemet, mintha csak a tekintetét próbálnám kerülni. Az ölemben pihenő kezemet megfogja, mire megijedek a váratlan érintésének köszönhetően. Ujja lassan cirógatni kezdi a kézfejemet, és ezzel eléri, hogy kissé megnyugodjak.

– Átülünk a kanapéra? Talán kényelmesebb lenne.

– Lassan kezdődik a forgatás, nem?

– Nélkülünk semmi sem fog kezdődni – halkan beszél, de a szavai tökéletesen elérnek hozzám, és a meleg lehelete megborzongat. – Marie, ne legyél ennyire hideg.

A középső nevem hallatán felkapom a fejem, és össze is ütközök vele.

– Basszus, ne haragudj!

– Semmi baj – hallom a jókedvet a hangján. A keze még mindig a kezemen jár fel, s le, a szívem pedig felveszi vele az ütemet. Közelségét tökéletesen érzem, s kicsi megmozdítva a fejem a mellkasába ütközik, mire szabad kezével a hajamba túr, ezzel talán még kócosabbá téve azt. – Sajnálom, rendben? Őszintén sajnálom, hogy nem álltam ki melletted. Igazságtalan volt, belátom, sőt, már akkor is tudtam, de a barátod jelenléte valamiért elvette az eszemet.

– Maxi? – nevetek fel, és érzem, ahogyan mélyen felsóhajt. – A legjobb barátom, nem tagadom, és szerintem ez neked is egyértelművé vált már.

– Túlságosan is – vallja be.

Ujjai a tarkómon játszanak, és érzem, hogy pír árasztja el az arcomat, amiért konstatálom, hogy szinte ölel engem a székben ülve, és érzéki, lágy érintésekkel áraszt el.

– Miért? Ugyan már, Stella! – Sissy visító hangja hallatszik be, mire fájdalmas nyögés szakad fel belőlem.

– Mindig ilyen hangos? – nevet fel Harry, és a mellkasa rezdülése engem is átjár.

– Sajnos.

– Eltűnt a szexi... – vágódik ki az ajtó, de Sissy be is fejezi, amit elkezdett, és nincs kétségem afelől, hogy Harryről volt szó. – Elnézést – köszörüli meg a torkát. – Nem tudtam, hogy itt vagy – valószínű, hogy itt Harryre utal.

– Volt némi megbeszélnivalónk.

– Oké.. Hm, Shawn üzeni, hogy kezdhetitek a forgatást, ha készen vagytok.

– Rendben, akkor odakinn találkozunk – nyom egy puszit a hajamba Harry, majd elenged. Az ajtó csukódását, a belőlem felszakadó mélyről jövő sóhaj kíséri. Izmaim elernyednek, s kényelmesen hátradőlök.

– Szóval egészen jól megbeszéltétek ezek szerint a dolgokat – nem kell látnom ahhoz, hogy tudjam, vigyora a húgomnak olyan széles, hogy sokan megirigyelnék.

– Add oda inkább az inget, kérlek – állok fel, s megszabadulok a köntöstől, melyet Sissy el is vesz, s a kezembe adja a vékonyka anyagot.

– Megbeszéltétek?

– Mondhatjuk – gombolok be pár gombot, s nagyon remélem, hogy nem félre. – Így jó?

– Várj – ujjai kigombolnak párat. – Tökéletes. De az jó, akkor haladunk tovább?

– Miről beszélsz?

– Randi, nem tudom, ilyenek.

– Sissy, barátok vagyunk, és jelenleg munkatársak.

– Munkatársak? A barátokat még elfogadom, jelen esetre, de a munkatársak, jó hogy nem azt mondod, hogy 'igen, valahol már összefutottunk’.

– Nem mondok olyat, ami nincs. És itt barátságnál nincs több, különben is kétlem, hogy egy vak barátnőt szeretne, aki idegen helyen még a mosdóba sem tud egyedül elmenni.

– Istenem, ne akadj már fel ilyeneken! Oda van érted, basszus. Ha nem így lenne, már akkor elmenekült volna, amikor megtudta, hogy vak vagy!

– Teljesen mindegy, kezdjük el ezt.

13.Fejezet♪Lepergő szavak

T A Y L O R 

A liftben állva, a kezem kissé izzadni kezd, így a rövidnadrágom anyagán végig is siklik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem izgulok. Harryvel töltött ebéd után beszéltem Markkal, aki lelkesen állt a dolog elé, bár nem igazán volt oda azért, hogy nulla fontra kell kihozni a szerződést. Mivel a bizalmam meg van felé, de még is kell mellém egy társ, aki elolvassa nekem, így Maxi kísér el. Szerinte remek kezdete, vagy folytatása, ahonnan nézzük a dolgot, a karrieremnek. Harry is itt lesz a menedzserével a találkozón, és elvileg a holnapi nap folyamán esik meg a forgatás is.

– Miért izgulsz ennyire? – húz Max magához, és biztatóan megszorítja a karomat. – Csak egy újabb szerződés és egy munka.

– Nem tudom, ez most már lesz. Nem pózolnom kell a fotósok előtt.

– Valóban, szivi, egy kamera előtt kell majd teljesítened, de amit meséltél, biztos vagyok abban, hogy ez a Styles gyerek segíteni fog neked mindenben. Legalábbis nagyon remélem, mert ha nem így lesz, én magam rúgom seggbe!

Felnevetek, majd hagyom, hogy kivezessen a felvonóból a megfelelő emeleten.

– Különben is, ilyen szexi lábak látványáért mindent meg fog tenni – jegyzi meg pimasz módon.

– Mi van? – csípem meg az oldalát.

– Hé, szivi, fogd vissza a vándorló kezecskédet – nyom a halántékomra egy puszit, majd váratlanul megtorpan, s vele együtt én is, tudatlanul állva a hirtelen jókedv eltűnése előtt. – Jó reggelt.

– Nektek is – Harry hangját azonnal fel ismerem, ahogyan a már korai óráknak egyáltalán nem nevezhető időben mélyen búg, s melegséggel áraszt el.

– Szia – mosolyodok el, s az ujjaim ösztönösen szorítják meg Maxi vékony kabátjának anyagát.

– Öhm, akkor bemehetnénk? – egy idegen hang csapja meg a fülemet. – De te kis is vagy?

– Max, Tay barátja, munkatársa, és még sorolhatnám.

– Remek, akkor szerintem neked kinn kellene maradnod.

– Tessék? – horkan fel a mellettem álló srác. – Egyáltalán ki maga?

– Harry menedzsere, Shawn.

– Bejöhet, ha akar – jelenti ki Harry. – Semmi rejtegetni valónk nincs, és nincs kétségem afelől, hogy Taylor beavatta mindenről.

– Nem kell felesleges embereknek benn lennie – kontrázik rá az ismeretlen.

– Ha esetleg az ügyfele nem említette, vak vagyok – szólok közbe. – Tehát nem csak, hogy nem tudom a szerződését simán aláírni, de elolvasni sem, így pedig még inkább nehezemre esik bármire is rábólintani.

– Bármelyikünk fel tudja olvasni a leírtakat.

– Nem ismerem magát, és jelenleg a legmesszebb áll attól, hogy a szívembe lopja magát.

– Édesem, nem kell nekünk jóban lennünk – horkan fel, én pedig már is azt kívánom, hogy Maxival karöltve forduljunk be, és hagyjuk magukra őket. Egyedül Harry miatt állok még itt, bár eléggé csendes, ami meglep, mert énem ilyennek ismertem meg.

– Oké, elég legyen – sóhajt fel Harry. – Menjünk be végre, gondolom Taylor menedzsere már előkészítette a saját szerződését. Ennek kicseszettül semmi értelme. Taylor valószínű, hogy Maxben bízik meg a legjobban, ezzel nincs probléma.

Hiába ezt mondja, a hangjából teljesen az ellentétét érzem ki. Mintha magára vette volna azt, hogy felé nem olyan a bizalmam, mint ahogyan ő azt elképzelte, és talán képes arra, hogy teljesen mást mondjon, mint ami a papírokon szerepel.

– Szerintem döntse el Tay, hogy mit akar – jelenti ki Maxi. – Bébi, mit szeretnél? – cirógatja meg a kézfejemet.

– Essünk túl ezen, mert már kezd elmenni a kedvem az egésztől – vallom be. – Megvárnál idekinn?

– Persze – nyomja ajkait az arcomra, én pedig elmosolyodom. – De bekísérlek, rendben?

– Rendben.

♪

A kanapén elhelyezkedve a lábaim mellé ejtem a táskámat, viszont a vállaimon hagyom a meleg anyagot. Érzem, hogy leül mellém valaki, és a férfias, ismerős illat azonnal az orromba is kúszik, és teljesen biztossá válik, hogy Harry az.

– Tay, édesem, miért vagy ilyen feszült? – Mark túlságosan is lelkesen beszél, míg az ajtó becsukódik, így valószínűsítem, hogy már négyen maradtunk.

– Nem vagyok feszült, csupán nem tudok hova tenni dolgokat. De mondjátok el a lényeget, aláfirkálom valahol a nyomtatványt, és itt sem vagyok Maxivel.

Úgy hadarom a szavakat, mintha azok versenyt futnának az idő kegyetlen kerekével. Kinyújtom a lábaimat, remélhetőleg senkit nem rúgok meg, de jelenleg ez is hidegen hagyna. Ez a fagyos állapot, amit létrehoztak még azelőtt, hogy beléptünk volna az iroda falai közé, elvették a kedvemet. Szívem szerint lemondanám valami ócska indok miatt, de még mindig itt ülök, próbálok úgy lélegezni, hogy a szívverésem, és az idegességem tova szálljon, de nehezemre esik.

– Hé, kislány, nyugodj meg – Mark nem hátrál, és hallom, ahogy papírokat dob az asztalra. – Tudod, hogyan zajlanak ezek a megbeszélések.

– Tudom, de lehetne, hogy elmondod a te feltételeidet, ahelyett hogy még az időt húzod és felesleges dolgokról magyarázol?

– A kisasszonynak igazán éles nyelve van. Ez mindig is így volt, vagy mióta elvesztette a látását...

– Shawn! – erőteljesen szól rá Harry, mire összerezzenek. A férfi szavai már nem igazán érintenek meg. Az ilyen dolgok leperegnek rólam, túlságosan is hosszú ideje.

– Nem mondtad, hogy meg kell küzdenünk vele – röhög fel. – Nevetséges az egész. Miért őt akarod? Egy átlagos lány.

– Oké, úgy érzem, hogy a filmből pár képkocka nekem kimaradt – Mark kedélyes hangon beszél, s szinte magam előtt látom a vigyorát, ami azt sejteti, hogy valami hatalmas vitára számít itt.

– Semmiből nem maradtál ki, de ha ez a kedves férfi itt befejezi a sértegetésemet, akkor tényleg elkezdhetnénk, vagy pedig távozom. Nem igazán szeretném feleslegesen itt tölteni az időmet.

Hogy haragszom-e Harryre, amiért nem képes tényleg fellépni komolyabban a seggfej ellen? Igen! Határozottan igen. Fogalmam sincs, hogy hova tűnt az a srác, aki kiáll mellettem, segít, a kezét nyújtja, és szó szerint többször is megment és életet, boldogságot csal belém.

– Rendben, valójában velem annyit közölt Taylor, hogy Harry felkérte a videoklip szereplésére. És még valami olyan butaságot, hogy ingyen vállalja – ismerteti a dolgot Mark. – Ami lehetetlen, mert van egy minimum, ami alá nem megyünk, legyen szó bármilyen munkáról.

Szívem szerint azonnal közbeszólnék, hogy valóban nem szeretnék semmit kapni a szereplésért, de az agyam, és a sértettségem, ott van. A büszkeségem nagyobb annál, minthogy ismételten kiálljak amellett, hogy semmit sem kérek érte. Valóban, hogy egy fillér sem kell belőle, de nem fogok közbeszólni. Mark innentől tényleg átveheti az irányítást. A csalódásom azt hiszem, hogy most felmérhetetlen számomra.

– Igen, én is ezt a részét tudom, annyi különbséggel, hogy Harry egy eléggé kecses összeget íratott a szerződésbe.

Megmerevedek Shawn hangjának hallatán, ahogyan a pénzbeli dologra tér. Nem hiszem, hogy Harry ennyire hajthatatlan, ahogy azt sem, hogy most úgy ül mellettem, mintha pár pillanattal ezelőtt nem sértett volna vérig a menedzsere.

– Mi lenne a feladata Taylornak?

– Lényegében egy fekete fehérneműben kellene lennie, fehér inggel. Maga a képi világ is fekete-fehér lesz, és pontosan most minden apróság szerintem lényegtelen, de ezt viselné.

– Megfelel? – Harry halkabb hangja szólal meg mellőlem, a meleg lehelete az arcomat simogatja. Bólintok mindössze válasz gyanánt. Nem igen okoz gondot a fehérnemű viselése, hiszen már nem egy, s nem is kettő hasonló munkám volt. – Remek. Akkor aláírhatnánk?

– Taylor, írjam alá helyetted? – Mark aggódóan kérdezi, de tudom, hogy pont nem érdekli a dolog.

– Csak az én figyelmemet nem kerülte el, hogy nem egyezik meg a két szerződés?

– Nem, szívem, de pillanatok alatt átfutom Shawn által írtat, lefénymásolom és mind a ketten aláírjátok Harryvel.

– Most már elfogadod, mi változott? – Harry keze az enyéméhez ér, de a hangjából nem hallok ki magabiztosságot, és ezt most teljesen meg is tudom érteni. A helyében én is imbolygó állapotban lennék.

– Majd egy alapítvány megkapja – felelem, és ösztönösen húzom arrább a kezem. A feszültség kézzel fogható, de nincs kedvem magyarázkodni. Csendben várom, hogy Mark visszatérjen, és aláírjam a szerződést. Ilyenkor kissé köszönetet mondok magamban, amiért nem kell senkinek a szemeibe néznem. Úgy is Sissy fog elkísérni, így semmiben sem tudnak belerángatni még véletlenül sem.

Valóban alig telnek el a percek, én pedig sercegve írom alá a papírt. Felkapom a táskámat magam mellől, és mivel az iroda minden szegletét ismerem, így elköszönök, és elindulok kifelé. Kilépek a hűvös falak árnyékából, és remélem Max elém lép.

– Hé, bébi, minden rendben?

A hangja megnyugtat, meg az is, ahogyan átölel.

– Igen, csak menjünk együnk valamit, oké?

– Tay, hé – húz magához egy ölelésbe. – Engem nem tudsz átverni.

Mielőtt bármit is mondhatnék, hallom, hogy az ajtó ismételten nyílik.

– Taylor, beszélhetnénk? – Harry kutakodó hangja a fülembe kúszik.

– Már alá írtuk a papírt.

– Kérlek.

– Menjetek le az egyik lifttel, én megyek a másikkal. Egy percnyi ideje sincs – jegyzi meg pimaszul, s tudom, hogy Maxi széles vigyora az arcán pihen.

– Jó, legyen.

Harry szokásához híven ragadja meg a kezemet és kezd el vezetni. Nem igazán érzem azt, hogy annyira most meg kellene ejtenünk ezt a beszélgetést, de belemegyek, és hagyom, hogy a felvonó falai közé vezessen.

– Megsértettelek valamivel?

– Ne játszd a hülye gyereket, kérlek – nevetek fel, és a falnak dőlök. – Shawn egy féregként viselkedett. Már nem hatnak meg túlságosan mások szavai, főleg nem az olyanoké, akik mindössze a nevemet tudják. És valójában fogalmam sincs, hogy mit vártam tőled, hiszen semmivel sem tartozol nekem, és azon kívül, hogy párszor együtt lógtunk, még nem biztosít afelől, hogy egy ilyen helyzetbe mellém állj.

Ömlenek belőlem a szavak, még ha kuszák is, de elhagyják az ajkaimat, és egy pillanatig sem bánom megy az egyiket sem.

– Felejtsük el, rendben? – sóhajtok fel, mielőtt megszólalhatna. A lift megáll, én pedig előre nyújtom a kezemet, hogy az ajtó szélét megtaláljam, de Maxi ujjai fonódnak körém, míg biztosít szavakkal is, hogy ő az. – Majd találkozunk a forgatáson.

12.Fejezet♪Baráti közreműködés

T A Y L O R

Amint sikerül visszaöltöznöm abba a ruhába, amibe ide érkeztem, táskámat felkapom. Mivel kocsival jöttünk, a ruhám pedig vastagabb, kötött, így a kabátomat valamiért nem hoztam magammal.

– Nagyon csinos vagy, annyira örülök, hogy erre esett a választásod reggel – lelkendezik ismételten Sissy.

– Nem sok?

– Ez a csizma már akkor sok volt, amikor két éve megvetted – jegyzi meg. Tudom, hogy különlegesebb darabnak nevezhető, és messze nem felel meg mindenki ízlésének, ami nem is feltétlenül probléma. 

– Akadj le a csizmámról – kelek a darab védelmére, mintha érző lélek lenne. A szegecsekkel és különböző fém díszekkel ellátott cipő nagyon is kényelmes, és emlékeim szerint vagány is.

– Itt a szemüveged is, és szerintem mindened megvan.

– Max hazadob, és otthon majd találkozunk – elkísér az ajtóig, melyet ki is tár.

– Ne aggódj, merne itt hagyni, a seggét rúgnám szét – jelenti ki. – Mármint ezt most nem a ti kettőtök ebédjére értem, Harry – kezd magyarázkodásba Sissy, és elnevetem magam, míg a kezem Harryébe csúszik. - Esküszöm, én csak..

– Sissy, nyugi – vidáman szól a húgomnak Harry. – Nem olyan vastag ez az ajtó, és azt hiszem, hogy a te lelkedzésednek meg főleg.

– Basszus – szisszen fel.

– Oké, azt hiszem, hogy jobb ha indulunk – szólok közbe. – Majd találkozunk húgi!

Még megölel, az arcomra nyom egy puszit, aztán Harry is elköszön tőle, és el kezd vezetni, valószínűsítem, hogy az autója felé. Nem szólal meg egyikünk sem a rövid séta alatt. Harry biztosan fog, bár a kezem helyett, inkább a derekamra fonja jobbját, én pedig bátorkodom közelebb húzódni hozzá. Napszemüvegem ösztönösen kerül az orrnyergemre, és a hajam is az arcomba hullik szokás szerint minden léptemnél. Érintéséhez még mindig nem igazán szoktam hozzá, pedig előszeretettel fonja körém mindig egyik kezét, amellyel biztosan vezet, és az én lépteim egy pillanatra sem remegnek meg.

– Benn felejtettük a kabátodat – jegyzi meg, ezzel a kissé beállt csendet meg is törve.

– Autóval jöttünk, így nem láttam szükségét. Sehova sem terveztem menni innen.

– Akkor sem kellene csak így mászkálnod – sóhajt fel. – Annak ellenére, hogy csinos vagy.

Kissé előrébb csúszik a keze, ezáltal még közelebb kerülök Harry testéhez. Megállít, majd csak az ajtó kilincsének minimális hangjára leszek figyelmes. Beszállok a saját kezem, és az ő terelgetésének köszönhetően, aztán becsatolom magamat, s türelmesen a lábaimhoz ejtve a táskámat várom, hogy Harry is beszálljon.

– Nos, arra gondoltam, hogy nem messze van egy remek étterem, ami nem hatalmas, és nem is annyira híres, neves, de remek a kínálat.

– Nem tudom, hogy jó ötlet-e nyilvános helyen enni – jegyzem meg.

– Tessék? Miért?

– Mióta a balesetem volt, nem mozdultam ki ilyen helyekre. Ezek nem megszokott dolgok. Még otthon is néha problémám akad, és nem egyszer fordult elő, hogy véletlen levertem valamit – kezdek el hadarni, mire Harry kuncogását hallom meg. Az ölembe ejtett kezemet megfogja, finoman meg is szorítja. Teljes zavart érzek. Ostobának és bénank érzem magam, amikor tudom, hogy nem én küzdök ezzel egyedül a világon.

– Akkor itt a remek alkalom arra, hogy a szokásaidat megváltoztassuk.

– Kétlem, hogy annyira jó ötlet lenne – sóhajtok fel, de a kezemet nem húzom el. Ő az aki megteszi, közben pedig be is indítja az autóját.

– Tay, bízol bennem?

– Tessék? – nevetek fel, és felé fordítom a fejem, hiába nem látom az arcát. Szám széles mosolyt formál, és tényleg önfeledten nevetek fel.

– Bízol bennem vagy nem? – hangjából kihallom, hogy ő neki is nehezére esik visszatartania a nevetését. – Nem olyan bonyolult a kérdés, és valahogy mélyen remélem, hogy a válasz sem.

– Nem, valóban nem az.

– Akkor?

A választ át kell gondolnom. Valóban az a bizalom már meg van bennem felé, ami egy kezdetleges barátsághoz elengedhetetlen. Hiszen, ha nem így lenne, akkor most sem ülnék mellette. Valójában, bármit tehetne velem, amit csak akarna, hiszen könnyedén kihasználhatná, hogy nem látok, és szinte teljesen rá vagyok utalva, mivel magam jelenleg nehezen igazodnék ki, hogy merre is kellene indulnom.

– Igen Harry, azt hiszem, hogy bízom benned – sóhajtok fel.

– Akkor az étterembe megyünk, de ígérem, ha kellemetlenül érzed magad vagy bármi probléma adódik, azonnal eljövünk, rendben? Nem fog számítani semmi.

– Köszönöm.

♪

Az étterembe belépve azonnal ínycsiklandó illatok kúsznak az orromba. Harry a derekamat öleli, mondhatni, hogy már teljesen megszokottan. Vezet, és úgy érzem, hogy a lépteim jobban bizonytalanok, mint máskor. Hallom az emberek halk beszélgetéseit, és a napszemüveg még mindig az arcomon van, így a kellemtelenség érzése kissé frusztrál mindössze.

– Nyugi, érzem, hogy mennyire feszült vagy – motyogja Harry a fülembe. – Egy hátsó bokszba ülünk, rendben?

– Rendben.

– Egy kis időt még adj magadnak, messze az emberektől, de ha akkor se érzed magad jól, akkor megyünk, ígérem.

Bólintok, majd a bokszhoz megérkezve leülök a párnázott ülőkére, és beljebb csúszok, ahogyan Harry mondja, hogy az asztalt szinte körülveszi. Táskámat jobb oldalra teszem, így Harry könnyedén be tud csúszni mellém. Lába az enyéméhez simul, míg úgy is, hogy keresztezem a végtagjaimat.

– Mit szeretnél inni? – hallom, ahogy papírokkal szöszmötöl, amelyeken biztosan az ital és az ételek szerepelnek.

– Azt hiszem maradok a mentes víznél, nem rajongok az üdítőkért annyira – vallom be.

Pár perc múlva valószínűsítem, hogy a pincér jelenik meg, aki faggatni kezdi Harryt az italrendelésünkkel kapcsolatban. Ő nem tud olyan gyorsan, és egyszerűen dönteni, mint én, így kissé hezitál.

– A hölgynek mit hozhatok? – érzem a hangján, hogy egyáltalán nem zavartatja magát, és már túlságosan is nyájasan teszi fel a kérdést.

– A hölgy egy szénsavmentes vizet kér, nem túl hideget, és én is – veti oda Harry teljes lazasággal.

A hajam ma már számolhatatlanul is sokadjára hullik az arcomba, ezáltal a pírt takarva el, amely teljesen érzékelhetően ellepte az arcomat. Harry a combomon pihenő kezemet megfogja, és finoman megszorítja.

– Istenem, biztos valami új – sóhajt fel mellőlem, én pedig csak kuncogni kezdek. – Ne nevess – az ő hangjából is tisztán kivehető a vidámság, s hogy a bosszúság már nincs jelen. – Mit szeretnél enni?

– Hm, nem tudom, milyen ételek vannak?

– Tészták, levesek, frissensültek, hamburgerek, valójában minden, ami a szem szájnak ingere.

– Azt hiszem, hogy valami jó burger és krumpli mellett döntök. Ezer éve nem ettem.

– Akkor itt az ideje.

A srác visszatér, aztán Harry le is hadarja, hogy milyen burgerket kérünk, sült krumplival és szószokkal. Szinte hallani lehet a közöttük felállt csendben, ahogyan a papíron serceg a toll, miközben feljegyzeteli a pincér, a rendelésünket.

– Még valamit?

– Egyszer ennyi – kimérten közli Harry, és most én vagyok, aki megszorítja a kezét minimálisan.

– Szóval, minek is köszönhetem ezt az ebéd meghívást?

– Kell lennie bármilyen apropónak is, nem lehet szimplán baráti alapú?

– De persze.. – kezdek magyarázkodásba, de ő azonnal közbe is avatkozik.

– Igazad van, ne aggódj. Tényleg szeretnék megbeszélni, kérdezni valamit... vagy nevezzük bárhogyan is.

– Kezd felcsigázni a dolog – vallom be, és a kezem végigszalad az asztalon, magam előtt, hogy megtaláljam a poharamat.

– Oh, várj – szól közbe Harry. – Töltök neked.

Elmosolyodok a figyelmességén, majd várok, amíg nem szól, és nem adja a kezembe a hűs üvegpoharat. Iszok pár kortyot, és várom, hogy közben Harry is elkezdje mondani a valódi okát annak, amiért itt vagyunk.

– Szóval, lényegében a hétvégén felvesszük az első videoklipemet. Ma, Shawn, a menedzserem egy meghallgatást tartott, mondjuk így, modell lányok körében. Fogalmam sincs hány órán át néztem a fürdőruhában és magassarkúban billegő lányokat – sóhajt fel, mintha ez a feladat megterhelő lett volna a számára. Én csak vigyorgok, mint egy kis bolond. Sejtelmem sincs, hogy hova is akar kilyukadni, de türelmesen figyelem minden szavát. – Valójában egy fekete-fehér videóról lenne szó, ami egy nagyon lassú számhoz készülne. Rajtam kívül még egy lány lenne benne, legalábbis én így szeretném, mert úgy gondolom, hogy ez a letisztultság illene a dalhoz.

– Kibököd a lényeget? Már nem mintha unnám, csak essünk túl rajta, utána szívesen meghallgatom az ötleteidet.

Megköszörüli a torkát és bármit megadnék, hogy láthassam az arcát.

– A lényeg, hogy egyikük sem olyan, akit el tudnék képzelni, és arra gondoltam – fújja ki a levegőt keményen. – Hogy esetleg te elvállalnád-e?

– Tessék? – nevetek fel. – Harry, vak vagyok.

– Tay, felejtsd el most ezt – sóhajt fel. – Engem nem zavar, és ha nem veszed észre, te vagy, aki mindig ezt felhozza. Nem gondolod, hogyha zavarna, már akkor leléptem volna, amikor megtudtam? Minek hiszed még mindig, hogy bármiféle ellenszenvem is van eziránt?

– Nem tudom, de egyértelmű, hogy oda egy tökéletes lány illene, aki úgy mozog, hogy nem frusztrált, és nem tudom.. tényleg... még soha nem volt ilyen ajánlatom.

– Nem érdekel, hogy volt-e már ilyen munkád, de én szeretném, ha te lennél mellettem.

– Köszönöm, tényleg Harry, őszintén!

– Ne, ne gyere nekem ilyen szöveggel – jelenti ki, és az ujja a kézfejemet cirógatni kezdi. - Bele se kezdj ebbe, kérlek.

– Valóban ennyire szeretnéd?

– Nem kérnélek meg, ha nem gondolnám komolyan.

– Rendben van, de ennek meg van a maga menete. Markkal kell tárgyalnod, szerződés és minden. Elvállalnám enélkül is, de sajnos megkerülhetetlen a menedzsmentem, annak ellenére, hogy természetesen semmilyen fizetséget nem várok el cserébe.

– Ez munka lesz neked, Tay, szóval majd akkor a menedzsereink a jelenlétünkben megállapodnak, oké?

– Én ragaszkodom hozzá, és ezt Markkal is közölni fogom, mert ő már a munka előtt általában a markát tartja. Fogjuk fel egy baráti közreműködésnek.

– Köszönöm, és örülök, hogy elvállaltad.

Közelebb hajol, a levegőt mélyen szívom magamba, mellyel a kellemes illata is az orromba kúszik. Orra az arcomat érinti, majd egy puszit nyom az arcomra, én pedig valószínű, hogy a legpozsgásabb arcúvá válok a világon.

11.Fejezet♪Ködös állapot

H A R R Y

Izzadtan csapom be a lakásom ajtaját magam mögött és rúgom le a sportcipőimet. Nem foglalkozom jelenleg azzal, hogy miként is foglalják el végső felállásukat, csupán a kulcsomat és mindent a cipős szekrény tetején ledobálok. Kettesével véve a fokokat rontok be a fürdőszoba falai közé, ahol sietve szabadulok meg a sportruházatomtól és állok is be a már forrógőzzel eltelt zuhanykabin területére. Hajamat is alaposan átmosom, a testemről a futásnak köszönhető veríték is a lefolyóban végzi a vízzel egyveleget alkotva. Nem sokat időzök, egy törülközőt a csípőm köré tekerek, és a tükör elé lépek, melyről a párát egy egyszerű kézmozdulattal tüntetem el pár húzással. Amint a tükörképem visszanéz rám, a fogkefét és a krémet kapom fel, s sikálni kezdem a fogaimat. Még nem reggeliztem, de mivel ez nem itthon fog megtörténni, így most kénytelen vagyok az étkezés elé helyezni ezt a folyamatot, annak ellenére, hogy a futás előtt is egyszer már megtörtént.

A hajamat is kényszeredetten átszárítom, majd egy copfba fogom az ujjaim segítségével mindössze a már hosszabb hajamat. Derekamról lekapom a fekete anyagot és kiterítem, majd tovább sétálok a gardrób felé, ahol bokszert kapok magamra, egy pulóvert, farmert,s zoknit, majd a nyakamba akasztok a felsőm kék színéhez passzoló sálat is. Lefelé tartva a csuklómon pihenő órámra pillantok, és azonnal rájövök, hogy sietnem kell, ha nem akarok késni. És persze az sem szerepel a terveim között, hogy Shawn már délelőtt elcsessze a napomat, így is elég lesz órákon keresztül nyűglődnöm.

Felkapom a telefonomat, a lakás –, és kocsikulcsomat, majd a kabátom és a csizmáim is a helyére kerülnek, s már is az autóm felé tartok. Szerencsére a hideg ellenére most nem borús az idő, és eléggé tűrhető is a dolog. A Nap is megmutatkozik, persze olykor a felhők bepofátlankodnak elé, de ez nem meglepő, és messze álljon tőlem a telhetetlenség. Bekapcsolom halkan a rádiót, melyben sorra követik egymást a mai slágerek, míg a forgalommal próbálom felvenni a versenyt. Nem szeretek ilyenkor elindulni, mert általánosságban a lakosság nagy része ilyenkor meg munkába, és a dugó enyhe kifejezése annak, ami ilyenkor az utakon összetorlódik.

Lefordulok jobbra, hogy valami szellősebb úton haladhassak a célom felé. Egy lámpát kifogok, de annyian vannak előttem, hogy tisztában vagyok azzal, a következő zöld sem jelent számomra továbbhaladást. Ujjaimmal türelmetlenül kezdek el dobolni a kormányon, míg feladva lekanyarodok ismételten, hogy egy kávét és valami reggelit szerezzek a hosszúnak bizonyuló útra.

♪

Szövetkabátom zsebébe süllyesztem a kocsim kulcsát, majd belekortyolok a már kihűlt kávémba. Elindulok az épület irányába, ahol pár lány már álldogál. Egy nagyobb darab férfi közelít felém, aki öltönyben, nyakában egy bilétával, mely arra enged következtetni, hogy a biztonsági emberek közé tartozik.

– Mr.Styles. Pet vagyok – lép hozzám, én pedig a kezemet nyújtom, melyet erőteljesen meg is ragad üdvözlésképpen.

– Örvendek, de csak Harry.

Nem állok meg egészen a lányokig, akik türelmesen várják, hogy megálljak mellettük. A nevem többször is elhangzik, és mivel így is már késésben vagyok, nem látom értelmét berohanni. Mosolyogva nézek a nálam fiatalabb korosztályú lányokra és lépek hozzájuk.

– Sziasztok.

Azonnal áradni kezdenek a közös kép készítésének kérései felém, én pedig még furcsállva, de fogadom a mindig mellém érkező lányt, és egy széles mosollyal az arcomon várom, hogy elkészüljön a fotó. Pár lemezt is az orrom alá dugnak, melyet szívesen dedikálok is nekik, majd elköszönök tőlük, hiszen Shawn jelenik meg az ajtó túloldalán nem túlzottan barátságos tekintettel. Visszaragadom a kávémat Pet kezéből, majd intek még a lányoknak egy utolsót és már be is lépek az épület falai közé.

– Örülök, hogy méltóztattál megjelenni – tartja velem a lépést a menedzserem, aki bosszús hangon mordul rám minden lépésnél.

– Dugó volt, nem tehetek róla, hogy mániád a forgalmas időre időzíteni az ilyen dolgokat – iszok bele a kávémba, és befordulunk balra.

– Már itt vannak a lányok, és alig várják, hogy találkozzanak veled, te pedig megváratod őket!

– Nem kell ennyire eltúlozni – rontok be a terembe, de hirtelen meg is torpanok, minek következtében Shawn nekem ütközik. – Miért bikiniben vannak? – kérem számon azonnal.

– Harry, a klipedhez keressük a megfelelő lányt – horkan fel és lép el mellettem, mire a lányok felkapják a fejüket.

– Az nem azt jelenti, hogy meztelenül kell itt illegetniük magukat – mutatok rá a dolog lényegére, míg követem a kanapé irányába. Leülök, anélkül hogy megszabadulnék a kabátomtól. – Ha tudom, hogy kuplerájt szervezel ide, akkor el se jövök.

Nem vagyok egy puhapöcs. Szeretem a dekoratív lányokat, de véleményem szerint egy szereplőválogatásnak nem meztelenül kell történnie, hacsak nem egy pornófilm forgatásról van szó.

– Mintha a farkad nem díjazná – röhög fel, míg egy papírtömböt tesz az ölembe.

– Nem tartozik rád, hogy mit díjaz – mordulok rá. – Mik ezek? Az egész életüket bekérted, vagy mi? – veszem fel az első összetűzött lapokat, amely az egyes számú lány adatait tartalmazza.

– Harry, én vagyok a menedzsered, miért nem hagyod, hogy elintézzem?

– Te hívtál ide – engedem el a papírt, és az a többire esik. – Mindegy, essünk túl rajta.

– Ez az – csapja össze a tenyereit. – Kérjük az egyes számú lányt.

Ezzel kezdetét is veszi az őrület. Mintha valami szépségversenyen ülnék, ahol a lányok magas sarkakon, enyhén imbolyogva lépkednek előre egy falatnyi bikiniben. Mindegyikük erőteljes sminket visel, és már csak a szalag hiányzik róluk. Elhiszem, hogy Shawn élvezi, hiszen végre kiszakad kis időre a felesége karmai közül, de nekem ez sok. A kisfilm fekete-fehérben fog játszódni, és az elképzeléseim szerint egy természetes lány lesz rajtam kívül a történet szereplője. Félreértés ne essék, csodás lányokat szerzett Shawn, illetve küldtek a menedzsmentek, de egyik sem az, akit el tudok képzelni a lassú, melankolikus dallamokkal körülölelve. A kávém lassan elfogy, míg a lapok is átkerülnek Shawn kezébe. Türelmetlenül az órámra pillantok, na nem mintha annyira sok teendőm lenne a mai napon, és tisztában vagyok azzal is, hogy ez mennyire fontos a munkám szempontjából, de már kezdem feladni.

Mindegyikük beszél is egy keveset magáról, de nem kételkedem abban, hogy Shawn rendezte így, hiszen a videoklipben nem sok beszélnivalójuk lesz, és nem mellesleg hidegen hagy, hogy hol végezték el a középiskolát. Felállok, és az asztalhoz sétálok, ahol a fehér abroszon pár harapnivaló, és ital található. Elveszek egy félliteres palack vizet és visszamegyek a kanapéhoz, annak ellenére, hogy már baromira unom az egészet.

– Még hány lány van? – mormogom Shawnnak.

– Nem sok, de utána még választanod kell.

Szinte fájdalmas nyögés hagyja el a számat, és nagyokat kortyolok a vízből, hogy némi életet csempésszek magamba, némi lelkesedéssel együttesen. Tudom, hogy nem hisztizhetnék, mint ez türelmetlen kislány, aki nem kapja meg a fagylaltját, főleg nem, hogy az én álmom volt ebben a szakmában dolgozni. De hozzá kell tennem, hogy sejtelmem sem volt, hogy ilyen felesleges köröket is meg kell futnom a nyálcsorgató menedzseremnek köszönhetően.

Még vagy három lányt nézünk meg, ám a sor végére még mindig nem érünk. A papírkupacot lazán magam mellé sodrom, és felállok. Shawn értetlenül néz rám, mire biccentek neki, hogy kövessen, majd elhagyom a szobát. Egy pillanatra elmerengek azon, hogy vajon a jelenlevők számára is tűntem egy mocsoknak, de most félreteszem ezt. Kilépek a folyósora, majd amint maga mögött becsukja az ajtót felé is fordulok.

– Mi a bajod Harry? Ha ennyi lány közül nem tudsz választani, akkor én megteszem, ezen ne stresszelj.

– Egyik sem megfelelő – jelentem ki egyszerűen, lényegre törően.

– Mi van? Csak szórakozol, ugye?

– Nem.

– Oké, vak vagy haver?

– Nem, Shawn – sóhajtok fel. – Ezek a lányok tényleg szépek, és sajnálom, hogy idefáradtak, de egyikükben sem látom azt, hogy a zenémhez illenének. És lássuk be, hogy nem sugároznának semmilyen pozitív dolgot, csak még jobban a lányok gondolataiba férkőzne az, mennyire nem vékonyak és hasonlók.

– Mi van?

– Semmi – sóhajtok fel.

– Hagyjuk ... és, akkor kit akarsz keríteni a hétvégi forgatásra?

– Megoldom, rendben? Csak beszélj velük, és tényleg sajnálom.

– Néha megkérdezem magamtól, hogy miért is nem magadat menedzseled – motyogja míg a kezét a kilincsre teszi.

– Mert valószínű, hogy nem lenne munkád, és szarul érezném magam – nevetek fel, és hátat fordítva neki már a kijárat felé indulok, s közben a telefonomat veszem elő a zsebemből.

T A Y L O R

Már hosszú órák óta fotózunk, fogalmam sincs mennyi az idő. Szokták mondani, hogyha valamit megtanulsz, akkor megy magától sok idő eltelte után is. Nos, azt hiszem, hogy nincs bajom a pózolással, bár tény, hogy az első fotók elkészülténél még nagyon is kellett szoknom, hogy nem látom a körülöttem mozgó stábot, de mostanra már minden gördülékenyen megy.

Fogalmam sincs, hogy hányadik szettet kaptam meg, de ha jól tudom szerencsére ez az utolsó. Nem szoktam hisztizni, mindig is imádtam, de jelenleg még vissza kell zökkennem teljesen a szakmába, és azt hiszem, hogy ez egy remek lehetőségnek bizonyul kezdésnek.

– Ez az, kislány – kiált Maxi, én pedig elnevetem magam.

Ő és Sissy is velem tartott, bár a húgomat próbáltam lebeszélni, de hajthatatlan volt. Egyik részem örül neki, hogy itt van, de a másik inkább az iskolapadban tudná, annak ellenére, hogy már fele annyira sem szükségszerű bejárnia.

A meleg napsugarak között a hűvös szellő megcsap, és didergést okoz. Steven, a fotós, akivel már több projekten is dolgoztam, kedvesen biztat, és mondja, hogy mit is csináljak. Azt hiszem, hogy már nem zavar az sem, hogy külső helyszínen fotózunk, ahol az emberek nyüzsgő lépteinek, telefonbeszélgetéseinek, s az autók zűrös hangzavarának is hatásai vannak rám. Érdekes, hogy milyen beszélgetések tud elcsípne az ember, még úgy is, hogy eszében sincs hallgatózni.

– Jól van, kislány – Steven irányít, dicsér, és tényleg mindent megtesz azért, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül. Amikor a látásom megvolt, akkor sem rajongtam a külső helyszínekért, de azt hiszem, hogy most megtaláltam azt az egyetlen pozitív dolgot abban, hogy vak vagyok. – Oké, megvagyunk – jelent ki. – Csodálatos voltál – lép mellém, és egy meleg ölelésbe von, ami váratlanul ér, de viszonozom. – Köszönöm az újabb munkát.

– Ugyan, én tartozom köszönettel, hogy ennyire türelmes volt mindenki.

– Ne beszélj hülyeségeket – nyom puszit az arcomra.

– Hé, bébi – Maxi túlságosan is lelkesen von magához. – Basszus, alig várom, hogy együtt kapjunk valami felkérést – csontropogtatóan kezd el ölelgetni, én pedig próbálok levegő után kapni.

– Igen, valóban buli lenne – értek egyet. – De ahhoz még levegőhöz kellene jutnom ebben az életben.

– Ó, bocsi – nevet, s egy cuppanós puszit nyom az arcomra.

– Oké, elég volt a nyálas baráti jelenetekből – Sissy sürgető hanggal közeledik, és végül ragadja meg a kezem. – Imádlak, Maxi, de Taynak most dolga van.

– Dolgom? – értetlen arckifejezést formál meg az arcom. – Haza menetel, amiről én tudok.

– Ne akadékoskodj, inkább gyere – ragadja meg a kezemet, és szinte már a föld felett pár centivel követem Sissyt, akinek a lelkesedése túlságosan is buzgó.

– Történt valami?

– Micsoda? Nem, miért? Mi történhetett volna?

– Hát fogalmam sincs, te rángatsz itt össze-vissza.

– Csak nem szerettem volna, ha az első munkád következtében megfázol – mondja, és érzem, hogy megrántja a vállát. Megállok, s ő is követ, mivel a kezeink egymásba kapaszkodnak.

– Mi folyik itt?

– Tay...

– Ne Tayozz, itt nekem, inkább nyögd ki!

Hangosan felsóhajt, majd fúj egyet.

– Harry az öltöződben vár.

– Mi? Miért? Hogy kerül ide? – kérdések hada árasztja el a gondolataimat. – Idehívtad? Minek?

– Nem! Esküszöm, hogy nem én hívtam – mondja, de szerintem azonnal a kételkedésemet leolvassa az arcomról. – Oké, ő hívott fel, hogy hol vagyunk.

– Te meg elmondtad neki.

– Mit tehettem volna? Esetleg nem akarsz találkozni vele?

– Nem, nem erről van szó, de a te háttérben buzgó éned kezdesz agyamra menni, és a berögződésed is.

– Tényleg nem én hívtam fel. Valóban meg is lepett, hogy a számomat tudja.

– Azt még én adtam meg neki, ha engem nem ér el. Vészhelyzet esetére.

– Hát, akkor vegyük vészhelyzetnek – nevet fel. – De menjünk, ne várassuk meg – unszol, majd tovább vezet, s az ajtó nyikorgását követően belépünk az öltözőmben.

– Taylor, Szia! – Harry mély hangja jobb oldalról ér engem, és azonnal mosolyra húzom a számat.

– Szia – megfogja a kezemet, ezzel jelezve, hogy közelebb van, mint én azt gondoltam volna.

– Ugye nem zavartalak meg benneteket?

– Nem, már végeztünk, de mit keres itt?

– Gondoltam, hogy elvinnélek egy késői ebédre – motyogja kissé zavartan, és ez annyira aranyosan be is lopja magát a szívembe, s a kezét bátorítóan szorítom meg. – Persze, ha van kedved. Ha már más terveid voltak, akkor elhalasztjuk, vagy csak..

– Hé, oké – nevetek fel. Még soha nem hallottam, hogy ennyire zavarban lett volna a jelenlétemnek köszönhetően. Egy pillanatra elmerengek azon, hogy milyen fotózáson is vettem részt, de hamar emlékeztetem magamat, hogy a testemet kellő ruhamennyiség takarja. – Ha még annyi belefér, hogy rendbe szedem magam, akkor benne vagyok.

– Oh, oké – köszörüli meg a torkát. – Akkor odakinn megvárlak.

– Köszönöm – mosolygok rá, és elengedem a kezét, majd az ajtó csukódására leszek figyelmes.

Sissy túlságosan is heves, talán már gyerekes ujjongásba kezd. Azonnal rászólok, hogy fejezze be, mire halkan kezd el nekem magyarázni, olyan gyorsan hadarni, hogy alig értem merre hány méter.

10.Fejezet♪Természetesség

T A Y L O R

Már hosszú ideje egy futópadon szedem a lábaimat. Eleinte érdekes volt, és Harry mellőlem folyamatosan beszélt hozzám, és ez megnyugtatott. Most sincs messze. Olykor mond valamit, a szomszédos padon futva, de nem igazán beszélünk. Már melegem van a légkondicionált légkör ellenére is, a háttérből szóló dalokat dúdolom magamban, majd egyenletesen igyekszem venni a levegőt. Érzem, hogy a hosszú kihagyás után, most kissé meg kell erőltetnem magamat, és igenis el kell hitetnem magammal, hogy meg tudom csinálni. Persze, Harry mondta, hogy szóljak, amikor elégnek érzem, és azonnal lesegít.

– Rendben vagy?

– Igen, de már kezdek fáradni – vallom be.

– Lassan negyvenöt perce futunk, érthető – mondja. – Ha gondolod váltsunk.

– Igen, azt hiszem ennyi futás elég volt – helyeslek.

Harry boldog, halk nevetése hangzik fel.

– Itt vagyok – mondja, és csak azután fogja meg a kezemet. Érzem, hogy a szalag lassulni kezd. A kocogást a lassú séta váltja fel, aztán teljesen megállok. – Gyere – teszi egyik kezét a derekamra, a másikkal pedig a jobbomat fogja, és lesegít a gépről. – Mihez lenne kedved? Maradjunk a kardió vonalnál ma?

– Szerintem igen, így is kétséges, hogy holnap lábra fogok-e állni – nevetek fel, s pár szálló hajamat kiseprem az arcomból.

– Majd holnap rádolgozunk és minden rendben lesz – kezd el vezetni egy következő gép felé, gondolom.

– Remélem nem veszed úgy, hogy most napi szinten velem kell foglalkoznod – motyogom kissé ostobán.

– Na jó, figyelj, ülj le ide, ez egy bicikli – informál, és a segítségével el is helyezkedek a gépen. Hallom a gép gombjainak hangjait, majd tekerni kezdek, amikor Harry mondja, hogy kész. Mellém ül, és most az ő bicikliének gombnyomásait lehet hallani. – Szóval, fejezzük be ezt az őrült kergetőzést, kérlek. Felesleges azon aggódnunk, hogy a másikra bármi is rá van erőltetve. Véleményem szerint, ha nem szeretnék itt lenni, nem lennék, és szerintem ez fordítva is igaz, de javíts ki, ha esetlegesen tévednék.

– Nem, igazad van.

– Hogy mondtad? – tisztán kihallható a vidámság a hangjából, és a szívem fájdalmasan sajdul, hogy a mosolyát nem láthatom, csupán elképzelhetem. A biciklimet tekerem, de ez nem jelenti azt, hogy Harry bármit is megúszhat, mert pontosan több dologra is tudok koncentrálni, szerencsétlenségére.

– Hogy igazad van.

– Nem egészen hallottam – nehezen folytja el a nevetését, amely belőlem is kicsal egy öblös kacajt.

Kezemmel kinyúlok, és a felkarját sikeresen meg is érintem, s minimálisan meglököm.

– Ne szemtelenkedj! – jelentem ki, de a vigyorom egy másodpercre sem lankad.

– Jó, oké, rendben – fogja meg a kezem, s a bőrömet megsimogatja, mire kissé zavartan elhúzom tőle, és az ölembe ejtem. Hallom, ahogy felsóhajt, és most a kocka fordultával örülök, hogy nem látom az arcára kiült értetlenséget, vagy csalódottságot. – Mit szólnál, ha hazafelé beugranánk a boltotokba, és szereznénk valami reggelit?

– Nincs más programod?

– Akkor nem ajánlottam volna fel – jelenti ki, kicsit keményebb hangvétellel.

– Rendben, persze – megyek bele. – Utána lehetünk nálunk is akár.

– Remekül hangzik – már minimálisan boldogabbnak vélem a hangját, és a lelkesedését is. Mosolyra húzom újfent a számat és próbálom meggyőzni magam, hogy tényleg el kell fogadnom a kedvességét, a barátságát, s hogy a sajnálat nem kap szerepet nála.

♪

A hosszadalmas, izzasztó órák után Harry egy pad felé segített engem az öltözői folyosón, hogy várjam meg, amíg gyorsan tusol, és visszaöltözik az utcai ruhájába. Eleinte furcsán éreztem magam, de a falnak dőlve, a teremben szóló zenét kezdtem hallgatni, míg olykor a hűs vizemből kortyoltam. Melegem volt, de a pulzusom is kezdett visszaállni a megfelelő tempóba a nyugodt perceknek köszönhetően. Ujjaim a törülköző szélét piszkálják, míg lehajtott fejjel engedem, hogy a copfom vége az arcomba lógjon. Hallom az öltözőkbe kis, s be járkáló emberek lépteit, és szinte már az első alkalomtól kezdve kívánom, hogy az egyik Harry legyen.

– Kész vagyok – mondja váratlanul Harry, mély hangja hallatán összerezzenek. – Itt a táskád, pakoljunk bele, meg öltözz fel te is, nehogy megfázz.

– Harry – kuncogom el magam, mint egy kislány.

– Igen?

– Semmi, semmi – mosolygok. – Beledobálnád a cuccaim? – nyújtom ki a kezeimet, ő pedig elveszi a palackot és a törülközőt is, míg a kabátomat adja oda. Magamra veszem a meleg darabot, majd ahogy elkészülök a kezemet újra megfogja. – Odaadod a táskámat?

– Én is elbírom, ne aggódj – szorítja meg biztatóan a kezemet, majd elköszönt megcsap a hideg, s az eső illata is. – Megvársz, amíg ideállok a kocsival?

– Egy kis esőtől még kétlem, hogy bajom lesz – nevetek fel, és elengedve a kezét fejemre húzom a kapucnimat. – Hacsak nem tartasz te attól, hogy feltartalak és elolvadsz.

– Ne ínycselkedj – ragadja meg jobbomat. – Induljunk.

Ahogyan kilépünk a szakadó esőbe, az ujjaim valahogyan ösztönösen szorítják meg Harryét. Elengedi a kezemet, kissé megijedek, de a vállaim köré fonja, míg én a csípőjét ölelem át, míg a lábaimat szedem, és bízom abban, hogy odafigyel minden léptünkre. Szabad kezemmel a kapucnimat fogom, a fejemet lehajtom, hiszen amúgy is feleslegesen áznék el teljesen.

– Állj! – mondja hangosabban Harry, én pedig megtorpanok. Egy autó kerekeinek a hangja, ahogyan a vizet szerte fröcsköli. – Mehetünk.

Pár lépés után ismételten megállít, majd arra leszek figyelmes, hogy felránt egy ajtót. Besegít az autójába, a kapucnimat pedig abban a pillanatban hátra tolom, szinkronban az ajtó csapódásával. Harry szinte felrántja az autója ajtaját, majd súlyos csomagok landolnak a hátsó ülésen, és ismételten a hideg fuvallat kívülre ragad, amíg az elülső ajtót ki nem tárja és mászik be enyhe, halk szitkozódással mellém.

– Remélem, hogy édesapád forró süteményekkel vár – jegyzi meg nevetve, míg beindítja a motort.

– Megtennéd, hogy előveszed a telefonom? Akkor felhívhatjuk, és előrerendelünk. Negyed óra alatt szinte bármi megvan – magyarázom. - Bár nem a legjobb edzés után ilyen kalóriabombákat enni.

– Persze – kutakodást hallok, de nem a megfelelő irányból. – Tudod fejből a számát?

– Benne van a gyors hívóba.

– Tay, az én mobilom késznél van, ne akadékoskodj – jegyzi meg, de egyáltalán nem keményen, inkább pimaszul.

Lediktálom neki a számat, majd a kezembe adja a készüléket, és türelmesen pár csengést kivárok, mire apa felveszi. Pár perc alatt lezavarom a beszélgetést. Odakintről még tisztán hallani lehet a makacs eső hangját, amely így az ősz érkeztével nagyobb mennyiségben árasztja el a várost, mint azt kellene.

Érzem magamon, hogy ragadok, és Harry friss illata mellett kellemetlenül érzem magamat. Frusztrál a helyzet, hogy vajon milyen külsővel is lát engem, még ha az ember azt is mondja, hogy a külsőségeknek nem kellene annyit nyomnia latban, mint a belsőben, bennem még is egyfajta szorongás van ennek köszönhetően.

– Itt vagyunk – zökkent ki Harry. – Beszaladok, megvársz vagy be szeretnél jönni?

– Megvárlak.

– Rendben, sietek. Szeretnél még valamit?

– Nem, meg vagyok – húzom apró mosolyra a számat, majd arra figyelek fel, hogy a kocsiajtó ismételten csapódik.

♪

Szinte megkönnyebbülésen lélegzem fel, amint a forró vizet elzárom, s a törülközőt a testem köré tekerem. Muszájnak éreztem megmosni a hajamat is, és nagyon remélem, hogy emiatt Harry nem fog rám kiakadni. Őt a konyhában hagytam, és felajánlotta, hogy mire visszatérek forró kakaókkal várni fog. E kijelentésének ígérete már is gyorsaságra késztetett, és azt hiszem, hogy tényleg a saját tempómat felülmúltan sikerült kikászálódnom a tus alól.

Az ajtóra felakasztott köntösömet magamhoz veszem, majd a hajamról a törülközőt is leszedem, s kissé még jobban megpróbálom felitatni a nedvességet a már kissé hosszabb tincseimből. A mosdó jobboldalán levő legfelső fiókból elő is szedem a hajszárítót, majd kitapogatva, és megtalálva a konnektort, sietve kezdem el szárítani a hajamat.

Meleg melegítőben, kényelmesen csoszogok vissza a konyha irányába. Hajamat a fejem tetejére, az ujjaim igazgatásával fogtam fel, nem igazán vacakoltam vele, de már is sokkal jobban érzem magam. Semmilyen hangot nem hallok, így az is megfordul a fejemben, hogy Harry megunta a várakozást, vagy közbe jött neki valami, és magamra maradtam. Megköszörülöm a torkomat, hogyha itt van. És esetleg nem figyel rám, akkor észrevegye, hogy itt vagyok, de még se beszéljek őrült módján magamban.

– Ó, ne haragudj, nem hallottam, hogy bejöttél – szólal meg mély hangján a konyha irányából. Az üvegasztalon koppan finoman valami, majd a közeledő lépteit hallom, és megfogja a kezem. Ez mostanában eléggé rutinossá vált nála, és sejtem sincs, hogy kihasználja a lehetőségét, vagy sajnálat rejlik meg benne. Nagyon remélem, hogy nem az utóbbi. – Kész a kakaó. Valójában még forró, és gőzölög – kezd az asztal irányába vezetni.

– Sokat kellett várnod?

– Ne is foglalkozz vele – ül le mellém. – Ide a tányérra kitettem a reggelit.

– Köszönöm, és a mai napot is. Bár azt hiszem valami egészségesebbet is ehetnénk – jegyzem meg vidáman, ismételten.

– Hát lehetséges, de ezt ma már ledolgoztuk, szóval nincs helye bűntudatnak – kevergeti meg a saját italát.

– Mia merre van?

– A nappaliban alszik. Vagyis van amikor erre pillant, de a szőnyegetek azt hiszem, hogy magába bolondította. Adtam neki friss vizet és enni is, bár ahhoz még nem igen nyúlt.

– Igen, reggel kapott, de nem baj. Azt hiszem, hogy már a szívébe loptad magad.

– Legalább egy személyt már megnyertem magamnak – jegyzi meg kissé halkabban. Morzsák potyognak a porcelánra, és arra következtetek, hogy inkább befogta a száját, nehogy egy őrültnek tartott dolog ismételten elhagyja azt. Engem zavar mosolyra késztet, mert kapiskálom a szavai mögött rejlő tartalmat. – És, mikor van az első fotózás?

Lenyelem a számban levő falatot, majd megtörlöm a tányér mellett talált szalvétával, míg egyik lábamat magam alá húzom. Igen, szeretek így ülni az asztalnál, még ha nem is illik kifejezetten, vagy éppen a szüleim nem preferálják.

– Két hét múlva egy divatfotózásom lesz. Kérdés volt, hogy elvállalom e ezt már egyből, de mivel ruhákról van szó, így a többi fotózásra formába tudom hozni magamat, ez pedig remek teszt, és visszarázódás lesz. Azt hiszem.

– Tudod, mondtad, hogy már a baleseted előtt is dolgoztál a szakmában – kezd bele, én pedig bólintok. – Szóval, gondolom van már kellő anyagod.

– Micsoda következtetés – vigyorodok el. – Mire akarsz kilyukadni, Harry?

– Hát tudod, esetleg megnézhetnék pár képet?

– Hát nem is tudom – húzom el a számat.

– Oh, ne játszd magad – keze hirtelen terem a combomon, és finoman megszorítja azt.

– Rendben – kuncogások közepette állok fel. – Gyere velem – nyújtom a kezem, reményeim szerint felé. – Vezetnél most?

– Persze, csak mondd, hogy merre.

– A fürdőszoba melletti ajtó a szobámat rejti.

Harry lépkedni kezd, és Mia lépteit is meghallom, egy halk vakkantás kíséretében. Harry megáll, de unszolom, hogy nyissa ki nyugodtan az ajtót. Hallom, hogy megteszi, majd belépünk a hálómba.

– Ülj le az ágyra nyugodtan.

Az íróasztalom irányába indulok, magamban most próbálom számolni a lépéseket, de elkalandozok, ahogy Harry hangját hallom meg, miközben Miának magyaráz. Lábamat véletlenül beverem, s magamban elmormolok pár szitokszót, aztán a legfelső fiókot kihúzva a kezeimbe is akadnak az albumok, melyek több munkámat is rejtik.

Visszabotorkálok az ágyhoz, s a kinyújtott kezemet megfogja Harry, és maga mellé húz. Feljebb kúszok, törökülésbe vonom a lábaimat és magam elé dobom a kemény borítású albumokat.

– Hát ezek lennének. De kezdetleges képek. Mindenhez oda van írva, hogy mikor, miért, hova is készült, most jelenleg ezt úgy sem nagyon tudnám megválaszolni.

– Elhiheted, hogy nem ezek érdekelnek.

Mia felugrik az ágyra és az ölembe férkőzik. Elfekszik, én pedig simogatni kezdem, míg Harry lapozgatásainak süvítését hallom. Nem igen szólal meg, és most azt hiszem a legjobban zavar, hogy nem látom az arcán megjelenő érzelmeket. Próbálom lefoglalni magam Miával, de nagyon lassan váltja az oldalakat, s nem kérdés, hogy minden képet pontosan megfigyel, s talán a saját szakértelmével, vagy éppen a férfias gondolataival kielemez.

– Azt hiszem a legjobb döntés, amit meghozhattál, hogy visszatérsz a modell szakmába – szólal meg pár perc eltelte után. – Csodálatos vagy mindegyik fotón. Bár nem fogok hazudni, a fekete-fehér smink nélküli fotósorozatod, ami személyes kedvencem eddig, de kétlem, hogy bármelyik is lepipálná.

Elmosolyodom, és a pír érzem, hogy átveszi az uralmat az almácskáim felett. Ujjaival az arcomat érinti meg, és megcirógatja a területet, s magához von. Illata még jobban az orromba kúszik, megbabonáz, és a zavaromra csak még jobban rásegít, de nem húzódom el, annak ellenére sem, hogy Mia mocorogni kezd, majd kiugrik az ölemből, valószínű a számára kényelmetlenné, számomra kellemessé vált helyzet miatt.