14.Fejezet♪Ajándék a Télapónak

T A Y L O R

A taxiban ülve az izgalom kezdi el uralni a testemet. Sissy velem tart, így ő a megadott címet mondja a sofőrnek, míg a szája be nem áll, hogy mennyire is izgatott. Harry felajánlotta, hogy eljön, de én nem éltem inkább ezzel a lehetőséggel, sőt azonnal visszautasítottam. Az irodában történő eseménysorozat óta nem beszéltünk, de a liftben éreztem rajta tökéletesen, hogy nagyon is bántja a dolog. Hiába, késő bánat. Persze, nem lett volna kötelessége teljes mellszélességgel kiállnia mellettem, de valamit még is vártam volna tőle naivan. Már megforudult a fejemben az is, hogy túlreagálom az egészet, aztán gondolkoztam rajta még, és megint máshogyan sikerült látnom a dolgot. Össze vissza kavarognak a gondolataim.

Gyűrűim egyikével kezdek el játszani, kissé talán túlságosan is türelmetlenül. Várom már, hogy ott legyünk, letudjuk az egészet, és búcsút intsek, de valahol mélyen azt kívánom, hogy egy forgalmas útszakaszon ragadjunk be, bár ez is csak egy ócska átmeneti megoldás lenne.

– Istenem olyan izgatott vagyok! – ujjong fel mellőlem a húgom. – Te is, igaz? Hát persze, látom rajtad. Bár te a csendesen, magadba roskadó vagy aki nem mutatja ki az érzelmeit. De ez nem is baj, sokszor nem is kell, és azt hiszem, hogy eléggé izgulok helyetted is.. és..

– Veszel levegőt is? – szólok közbe.

– Egy klipforgatásra megyünk, a napjaink legnagyobb sztárjának a klipjének a forgatására, és..

– Nem kell ötször minden szót megismételned, és ő is csak egy ember, Sissy.

– Egy mocskocsul szexi két lábon járó isteni lény, akinek a hangja hallatán megborzongok, és azok az enyhén göndör fürtök...

– Sissy, állítsd le magad – sziszegek rá, s gondolom, hogy a sofőr már őrültnek gondolja a húgomat, aki szinte egy orgazmus kezdeti fázisába sodorta saját magát csak a gondolatai segítségével. – Jobb lett volna, ha Maxi kisér el.

– Hiányzik az izgalom az életedből? A féltékenységi jeleneteket mondjuk én is megnézném. Biztosan cuki lehet a kis göndörke, ahogyan a meleg barátodra gyilkos szemekkel néz. Istenem, annyira sajnálom ilyenkor, hogy...

– Istenem, miért tanultál meg beszélni?! – nyögök fel szinte már fohászkodva.

– Na! Ne legyél ellenséges, mert éppen csak kedves próbálok lenni, és a lelkesedésedet magasabbra tornászni. Látom, hogy el vagy kenődve, és erre senkinek semmi szüksége. Legalábbis szerintem.

– Nem vagyok szomorú, csak már most kínosnak érzem a találkozás gondolatát is Harryvel, és az is lesz.

– Akkor lesz kínos, ha ágyjelenetetek lesz – böki ki, mire felé kapom a fejemet annak ellenére, hogy nem látom. – Bármi megeshet na!

– Nem pornófilmre szerződtem!

– Tay! – nevet fel. – Bár biztosan működne közöttetek a dolog, kézzelfogható a kémia...

– Azt hiszem eleget beszéltél egy egész évre előre.

– Ne oszlasd el a lelkesedésemet.

– Remélem, hogy nem engednek be téged a forgatás helyszínére, vagy az öltözőbe záratlak – sóhajtok fel.

– Sajnálom, hogy kiskoromban, nem adtalak oda a Télapónak!

Felnevetek a kijelentése hallatán, ahogyan az emlékképek felrémlenek bennem, s kényelmesen elhelyezkedve várom, hogy végre a megadott címre érjünk, míg a csendet kiélvezem.

♪

A sminkben ülök. A fekete fehérneműszettet megkaptam már, és ahogyan az anyagokat megéreztem magamon, már is megnyugodtam, hogy kellően takarva vagyok. A fehér ing még várat magára, most egy puha köntösben ülök, míg a sminkes az utolsó simításokat végzi rajtam. A hajamat az elmondások alapján lágyan, hullámosra csinálták, enyhe kócos hatással, míg a sminkem teljesen natúr lesz.

– Csodás vagy – egy mélyen búgó hang csapja meg a fülemet, és ösztönösen húzom összébb magamon a köntös meleg anyagát.

– Hát nem igazán tudok ehhez mit hozzászólni.

– Csak egy apró mosoly is elég.

– Kész vagy – mondja Stella, aki a hajamat és a sminkemet készítette el. – Tényleg az vagy – erősíti meg Harryt. – És egy kávé is rám férne.

Mire megszólalhatnék, hallom, hogy az ajtó becsukódik. A légkör pillanatok alatt fagyossá válik, és egyáltalán nem érzem magam komfortosan. Harry kellemes, férfias illata az orromba kúszik, és ösztönösen hajtom lefelé a fejemet, mintha csak a tekintetét próbálnám kerülni. Az ölemben pihenő kezemet megfogja, mire megijedek a váratlan érintésének köszönhetően. Ujja lassan cirógatni kezdi a kézfejemet, és ezzel eléri, hogy kissé megnyugodjak.

– Átülünk a kanapéra? Talán kényelmesebb lenne.

– Lassan kezdődik a forgatás, nem?

– Nélkülünk semmi sem fog kezdődni – halkan beszél, de a szavai tökéletesen elérnek hozzám, és a meleg lehelete megborzongat. – Marie, ne legyél ennyire hideg.

A középső nevem hallatán felkapom a fejem, és össze is ütközök vele.

– Basszus, ne haragudj!

– Semmi baj – hallom a jókedvet a hangján. A keze még mindig a kezemen jár fel, s le, a szívem pedig felveszi vele az ütemet. Közelségét tökéletesen érzem, s kicsi megmozdítva a fejem a mellkasába ütközik, mire szabad kezével a hajamba túr, ezzel talán még kócosabbá téve azt. – Sajnálom, rendben? Őszintén sajnálom, hogy nem álltam ki melletted. Igazságtalan volt, belátom, sőt, már akkor is tudtam, de a barátod jelenléte valamiért elvette az eszemet.

– Maxi? – nevetek fel, és érzem, ahogyan mélyen felsóhajt. – A legjobb barátom, nem tagadom, és szerintem ez neked is egyértelművé vált már.

– Túlságosan is – vallja be.

Ujjai a tarkómon játszanak, és érzem, hogy pír árasztja el az arcomat, amiért konstatálom, hogy szinte ölel engem a székben ülve, és érzéki, lágy érintésekkel áraszt el.

– Miért? Ugyan már, Stella! – Sissy visító hangja hallatszik be, mire fájdalmas nyögés szakad fel belőlem.

– Mindig ilyen hangos? – nevet fel Harry, és a mellkasa rezdülése engem is átjár.

– Sajnos.

– Eltűnt a szexi... – vágódik ki az ajtó, de Sissy be is fejezi, amit elkezdett, és nincs kétségem afelől, hogy Harryről volt szó. – Elnézést – köszörüli meg a torkát. – Nem tudtam, hogy itt vagy – valószínű, hogy itt Harryre utal.

– Volt némi megbeszélnivalónk.

– Oké.. Hm, Shawn üzeni, hogy kezdhetitek a forgatást, ha készen vagytok.

– Rendben, akkor odakinn találkozunk – nyom egy puszit a hajamba Harry, majd elenged. Az ajtó csukódását, a belőlem felszakadó mélyről jövő sóhaj kíséri. Izmaim elernyednek, s kényelmesen hátradőlök.

– Szóval egészen jól megbeszéltétek ezek szerint a dolgokat – nem kell látnom ahhoz, hogy tudjam, vigyora a húgomnak olyan széles, hogy sokan megirigyelnék.

– Add oda inkább az inget, kérlek – állok fel, s megszabadulok a köntöstől, melyet Sissy el is vesz, s a kezembe adja a vékonyka anyagot.

– Megbeszéltétek?

– Mondhatjuk – gombolok be pár gombot, s nagyon remélem, hogy nem félre. – Így jó?

– Várj – ujjai kigombolnak párat. – Tökéletes. De az jó, akkor haladunk tovább?

– Miről beszélsz?

– Randi, nem tudom, ilyenek.

– Sissy, barátok vagyunk, és jelenleg munkatársak.

– Munkatársak? A barátokat még elfogadom, jelen esetre, de a munkatársak, jó hogy nem azt mondod, hogy 'igen, valahol már összefutottunk’.

– Nem mondok olyat, ami nincs. És itt barátságnál nincs több, különben is kétlem, hogy egy vak barátnőt szeretne, aki idegen helyen még a mosdóba sem tud egyedül elmenni.

– Istenem, ne akadj már fel ilyeneken! Oda van érted, basszus. Ha nem így lenne, már akkor elmenekült volna, amikor megtudta, hogy vak vagy!

– Teljesen mindegy, kezdjük el ezt.

13.Fejezet♪Lepergő szavak

T A Y L O R 

A liftben állva, a kezem kissé izzadni kezd, így a rövidnadrágom anyagán végig is siklik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem izgulok. Harryvel töltött ebéd után beszéltem Markkal, aki lelkesen állt a dolog elé, bár nem igazán volt oda azért, hogy nulla fontra kell kihozni a szerződést. Mivel a bizalmam meg van felé, de még is kell mellém egy társ, aki elolvassa nekem, így Maxi kísér el. Szerinte remek kezdete, vagy folytatása, ahonnan nézzük a dolgot, a karrieremnek. Harry is itt lesz a menedzserével a találkozón, és elvileg a holnapi nap folyamán esik meg a forgatás is.

– Miért izgulsz ennyire? – húz Max magához, és biztatóan megszorítja a karomat. – Csak egy újabb szerződés és egy munka.

– Nem tudom, ez most már lesz. Nem pózolnom kell a fotósok előtt.

– Valóban, szivi, egy kamera előtt kell majd teljesítened, de amit meséltél, biztos vagyok abban, hogy ez a Styles gyerek segíteni fog neked mindenben. Legalábbis nagyon remélem, mert ha nem így lesz, én magam rúgom seggbe!

Felnevetek, majd hagyom, hogy kivezessen a felvonóból a megfelelő emeleten.

– Különben is, ilyen szexi lábak látványáért mindent meg fog tenni – jegyzi meg pimasz módon.

– Mi van? – csípem meg az oldalát.

– Hé, szivi, fogd vissza a vándorló kezecskédet – nyom a halántékomra egy puszit, majd váratlanul megtorpan, s vele együtt én is, tudatlanul állva a hirtelen jókedv eltűnése előtt. – Jó reggelt.

– Nektek is – Harry hangját azonnal fel ismerem, ahogyan a már korai óráknak egyáltalán nem nevezhető időben mélyen búg, s melegséggel áraszt el.

– Szia – mosolyodok el, s az ujjaim ösztönösen szorítják meg Maxi vékony kabátjának anyagát.

– Öhm, akkor bemehetnénk? – egy idegen hang csapja meg a fülemet. – De te kis is vagy?

– Max, Tay barátja, munkatársa, és még sorolhatnám.

– Remek, akkor szerintem neked kinn kellene maradnod.

– Tessék? – horkan fel a mellettem álló srác. – Egyáltalán ki maga?

– Harry menedzsere, Shawn.

– Bejöhet, ha akar – jelenti ki Harry. – Semmi rejtegetni valónk nincs, és nincs kétségem afelől, hogy Taylor beavatta mindenről.

– Nem kell felesleges embereknek benn lennie – kontrázik rá az ismeretlen.

– Ha esetleg az ügyfele nem említette, vak vagyok – szólok közbe. – Tehát nem csak, hogy nem tudom a szerződését simán aláírni, de elolvasni sem, így pedig még inkább nehezemre esik bármire is rábólintani.

– Bármelyikünk fel tudja olvasni a leírtakat.

– Nem ismerem magát, és jelenleg a legmesszebb áll attól, hogy a szívembe lopja magát.

– Édesem, nem kell nekünk jóban lennünk – horkan fel, én pedig már is azt kívánom, hogy Maxival karöltve forduljunk be, és hagyjuk magukra őket. Egyedül Harry miatt állok még itt, bár eléggé csendes, ami meglep, mert énem ilyennek ismertem meg.

– Oké, elég legyen – sóhajt fel Harry. – Menjünk be végre, gondolom Taylor menedzsere már előkészítette a saját szerződését. Ennek kicseszettül semmi értelme. Taylor valószínű, hogy Maxben bízik meg a legjobban, ezzel nincs probléma.

Hiába ezt mondja, a hangjából teljesen az ellentétét érzem ki. Mintha magára vette volna azt, hogy felé nem olyan a bizalmam, mint ahogyan ő azt elképzelte, és talán képes arra, hogy teljesen mást mondjon, mint ami a papírokon szerepel.

– Szerintem döntse el Tay, hogy mit akar – jelenti ki Maxi. – Bébi, mit szeretnél? – cirógatja meg a kézfejemet.

– Essünk túl ezen, mert már kezd elmenni a kedvem az egésztől – vallom be. – Megvárnál idekinn?

– Persze – nyomja ajkait az arcomra, én pedig elmosolyodom. – De bekísérlek, rendben?

– Rendben.

♪

A kanapén elhelyezkedve a lábaim mellé ejtem a táskámat, viszont a vállaimon hagyom a meleg anyagot. Érzem, hogy leül mellém valaki, és a férfias, ismerős illat azonnal az orromba is kúszik, és teljesen biztossá válik, hogy Harry az.

– Tay, édesem, miért vagy ilyen feszült? – Mark túlságosan is lelkesen beszél, míg az ajtó becsukódik, így valószínűsítem, hogy már négyen maradtunk.

– Nem vagyok feszült, csupán nem tudok hova tenni dolgokat. De mondjátok el a lényeget, aláfirkálom valahol a nyomtatványt, és itt sem vagyok Maxivel.

Úgy hadarom a szavakat, mintha azok versenyt futnának az idő kegyetlen kerekével. Kinyújtom a lábaimat, remélhetőleg senkit nem rúgok meg, de jelenleg ez is hidegen hagyna. Ez a fagyos állapot, amit létrehoztak még azelőtt, hogy beléptünk volna az iroda falai közé, elvették a kedvemet. Szívem szerint lemondanám valami ócska indok miatt, de még mindig itt ülök, próbálok úgy lélegezni, hogy a szívverésem, és az idegességem tova szálljon, de nehezemre esik.

– Hé, kislány, nyugodj meg – Mark nem hátrál, és hallom, ahogy papírokat dob az asztalra. – Tudod, hogyan zajlanak ezek a megbeszélések.

– Tudom, de lehetne, hogy elmondod a te feltételeidet, ahelyett hogy még az időt húzod és felesleges dolgokról magyarázol?

– A kisasszonynak igazán éles nyelve van. Ez mindig is így volt, vagy mióta elvesztette a látását...

– Shawn! – erőteljesen szól rá Harry, mire összerezzenek. A férfi szavai már nem igazán érintenek meg. Az ilyen dolgok leperegnek rólam, túlságosan is hosszú ideje.

– Nem mondtad, hogy meg kell küzdenünk vele – röhög fel. – Nevetséges az egész. Miért őt akarod? Egy átlagos lány.

– Oké, úgy érzem, hogy a filmből pár képkocka nekem kimaradt – Mark kedélyes hangon beszél, s szinte magam előtt látom a vigyorát, ami azt sejteti, hogy valami hatalmas vitára számít itt.

– Semmiből nem maradtál ki, de ha ez a kedves férfi itt befejezi a sértegetésemet, akkor tényleg elkezdhetnénk, vagy pedig távozom. Nem igazán szeretném feleslegesen itt tölteni az időmet.

Hogy haragszom-e Harryre, amiért nem képes tényleg fellépni komolyabban a seggfej ellen? Igen! Határozottan igen. Fogalmam sincs, hogy hova tűnt az a srác, aki kiáll mellettem, segít, a kezét nyújtja, és szó szerint többször is megment és életet, boldogságot csal belém.

– Rendben, valójában velem annyit közölt Taylor, hogy Harry felkérte a videoklip szereplésére. És még valami olyan butaságot, hogy ingyen vállalja – ismerteti a dolgot Mark. – Ami lehetetlen, mert van egy minimum, ami alá nem megyünk, legyen szó bármilyen munkáról.

Szívem szerint azonnal közbeszólnék, hogy valóban nem szeretnék semmit kapni a szereplésért, de az agyam, és a sértettségem, ott van. A büszkeségem nagyobb annál, minthogy ismételten kiálljak amellett, hogy semmit sem kérek érte. Valóban, hogy egy fillér sem kell belőle, de nem fogok közbeszólni. Mark innentől tényleg átveheti az irányítást. A csalódásom azt hiszem, hogy most felmérhetetlen számomra.

– Igen, én is ezt a részét tudom, annyi különbséggel, hogy Harry egy eléggé kecses összeget íratott a szerződésbe.

Megmerevedek Shawn hangjának hallatán, ahogyan a pénzbeli dologra tér. Nem hiszem, hogy Harry ennyire hajthatatlan, ahogy azt sem, hogy most úgy ül mellettem, mintha pár pillanattal ezelőtt nem sértett volna vérig a menedzsere.

– Mi lenne a feladata Taylornak?

– Lényegében egy fekete fehérneműben kellene lennie, fehér inggel. Maga a képi világ is fekete-fehér lesz, és pontosan most minden apróság szerintem lényegtelen, de ezt viselné.

– Megfelel? – Harry halkabb hangja szólal meg mellőlem, a meleg lehelete az arcomat simogatja. Bólintok mindössze válasz gyanánt. Nem igen okoz gondot a fehérnemű viselése, hiszen már nem egy, s nem is kettő hasonló munkám volt. – Remek. Akkor aláírhatnánk?

– Taylor, írjam alá helyetted? – Mark aggódóan kérdezi, de tudom, hogy pont nem érdekli a dolog.

– Csak az én figyelmemet nem kerülte el, hogy nem egyezik meg a két szerződés?

– Nem, szívem, de pillanatok alatt átfutom Shawn által írtat, lefénymásolom és mind a ketten aláírjátok Harryvel.

– Most már elfogadod, mi változott? – Harry keze az enyéméhez ér, de a hangjából nem hallok ki magabiztosságot, és ezt most teljesen meg is tudom érteni. A helyében én is imbolygó állapotban lennék.

– Majd egy alapítvány megkapja – felelem, és ösztönösen húzom arrább a kezem. A feszültség kézzel fogható, de nincs kedvem magyarázkodni. Csendben várom, hogy Mark visszatérjen, és aláírjam a szerződést. Ilyenkor kissé köszönetet mondok magamban, amiért nem kell senkinek a szemeibe néznem. Úgy is Sissy fog elkísérni, így semmiben sem tudnak belerángatni még véletlenül sem.

Valóban alig telnek el a percek, én pedig sercegve írom alá a papírt. Felkapom a táskámat magam mellől, és mivel az iroda minden szegletét ismerem, így elköszönök, és elindulok kifelé. Kilépek a hűvös falak árnyékából, és remélem Max elém lép.

– Hé, bébi, minden rendben?

A hangja megnyugtat, meg az is, ahogyan átölel.

– Igen, csak menjünk együnk valamit, oké?

– Tay, hé – húz magához egy ölelésbe. – Engem nem tudsz átverni.

Mielőtt bármit is mondhatnék, hallom, hogy az ajtó ismételten nyílik.

– Taylor, beszélhetnénk? – Harry kutakodó hangja a fülembe kúszik.

– Már alá írtuk a papírt.

– Kérlek.

– Menjetek le az egyik lifttel, én megyek a másikkal. Egy percnyi ideje sincs – jegyzi meg pimaszul, s tudom, hogy Maxi széles vigyora az arcán pihen.

– Jó, legyen.

Harry szokásához híven ragadja meg a kezemet és kezd el vezetni. Nem igazán érzem azt, hogy annyira most meg kellene ejtenünk ezt a beszélgetést, de belemegyek, és hagyom, hogy a felvonó falai közé vezessen.

– Megsértettelek valamivel?

– Ne játszd a hülye gyereket, kérlek – nevetek fel, és a falnak dőlök. – Shawn egy féregként viselkedett. Már nem hatnak meg túlságosan mások szavai, főleg nem az olyanoké, akik mindössze a nevemet tudják. És valójában fogalmam sincs, hogy mit vártam tőled, hiszen semmivel sem tartozol nekem, és azon kívül, hogy párszor együtt lógtunk, még nem biztosít afelől, hogy egy ilyen helyzetbe mellém állj.

Ömlenek belőlem a szavak, még ha kuszák is, de elhagyják az ajkaimat, és egy pillanatig sem bánom megy az egyiket sem.

– Felejtsük el, rendben? – sóhajtok fel, mielőtt megszólalhatna. A lift megáll, én pedig előre nyújtom a kezemet, hogy az ajtó szélét megtaláljam, de Maxi ujjai fonódnak körém, míg biztosít szavakkal is, hogy ő az. – Majd találkozunk a forgatáson.