T A Y L O R
A karácsony első napja olyan gyorsasággal szaladt el, ahogyan csak tőle telt. Anya a konyhában kezdte a napot. Mindig is tökéletesre szerette volna a vacsorát, az ebédet és valójában az egész karácsony ünnepét. Emlékszem, hogy kislány koromban is már jó pár héttel előtte a házat csodálatos díszekkel dobta fel, s hófehér égőkkel, amelyek csodás fénybe borították a lakást az éjszakák folyamán. Sok mindent feladnék azért, hogy most is láthassam, ahogyan büszkén, csillogó szemekkel méregeti a szinte már mesterműen feldíszített házat.
Az illatok édes és sós egyvelege térített magamhoz már kora reggel. Szokás, hogy első nap egy étterem falai között töltik az emberek a karácsonyi vacsorát, és ez nálunk is így volt, egészen tavalyig, amikor is nem igazán szerettem volna étterembe menni, s most sem igazán rajongok az ötletért, ha véletlen egy ottani fogyasztásra vagyok kénytelen rászorulni. Ennek köszönhetően anya idén is itthon, családiasabban tartja meg a számára fontos vacsorát, amelyet nagyon is értékelek. Négyen körbeüljük az asztalt, régi történeteket mesélünk, és jókat eszünk.
Ez is történt. Egy-egy pohár bort fel is hajtottunk. Valójában én egyet, de ahogyan hallottam a szüleim kicsit többet, de természetesen a keretek között maradtak. Én viszont attól az egytől is már kellően melegséget éreztem, s azt, hogy bőven elég. Főleg tudva, hogy másnap több órás repülőút vár rám. Maxi még nem árulta el, hogy hova is megyünk, csupán, hogy csendes lesz, és messze mindenféle hangos parttól csak ellazulunk és jókat beszélgetünk majd egy pár napon át. Semmi pontosabbal nem szolgált, hiába is szinte már könyörögtem neki.
Sissy segített csomagolni, bár igazság szerint a melegítőket magam is be tudtam volna könnyedén pakolni. Végül ráhagytam, még mindig nem volt tiszta közöttünk minden, annak ellenére, hogy őszintén mondtam neki, hogy az ominózus éjszakát már el is felejtettem és csak az számít, hogy Harry ott volt, és kézben tartotta a dolgot a tőle telhető legjobb módon. Amikor már szinte órák óta válogatta a ruháimat, azonnal magyarázni kezdett összefüggéstelen mondatokat, hogy csak a helytakarékosság miatt jobban összehajtja őket, így több mindent tudok magammal vinni. Kételkedtem benne, így azonnal elkezdtem lemászni az ágyamról, de visszaterelt, hogy nyugodjak meg, és már készen is van. Szinte rohamos gyorsasággal mászott fel mellém az ágyra, mondván, hogy folytassuk a könyvet, ahol abbahagytuk. Ugyanis szokásunkká vált az idő során, hogy közösen kiválasztottunk egy könyvet ő pedig felolvasta. Mia mindig körülöttem feküdt, a hátát simogattam és csak a húgom hangját hallgattam, míg elvesztem a szereplők életében.
Reggel olyan izgalommal pattanok ki az ágyból, hogy még magamat is meglepem. Eleinte valóban nem lelkesedtem az ötletért, hogy elhagyjam a házat, de tudván, hogy Maxivel milyen jól fog telni az idő, megváltozott a nézetem. Természetesen az is sokat segített, hogy tudom, Harryt sajnálatos módon nem fogom látni az ünnepek alatt. Teljesen el van havazva, és a családjához egy napra tud csak hazaugrani. Eleinte kételkedtem a szavaiban, nem éreztem, hogy annyira teljesen őszinte lenne velem, és ez bántott mélységesen. Megértettem volna, ha azt mondja, hogy szeretne a családjával ünnepelni, de az, hogy szinte az ünnepek alatt is dolgozik, eléggé hihetetlennek hangzott már az első pillanatban. Rengetegszer bocsánatot kért, és elmondta, hogy a projekt, amin dolgozik teljesen lefoglalja annak ellenére, hogy velem szeretne lenni.
Két napja egyáltalán nem keresett, és ez lendített át a döntés pontján. Bármennyire is furcsának hangzik még a saját fejemben is, de muszáj élnem, s boldognak lennem, ha pedig ez nélküle következik be, akkor annak úgy kell lennie. Nem lehet minden tökéletes, még ha az én életemben kissé több a hibás, mint a hibátlan pillanat. Lehetséges, hogy ostoba vagyok, hiszen pár nap nem a világ vége, és még messze nem töltöm be a barátnő szerepét, így semmi jogom az egész hisztihez, amit magamban rendezek le.
— Elkészültél?
Maxi hangjára összerezzenek. Eddig a csend ölelt körbe, s a gondolataim hangos zavara csupán.
— Igen, azt hiszem mehetünk. És, hova is? — még mindig nem árulta el, hogy merre is visz. Nem igazán rajongok a meglepetésekért, egyszerűen nem tudom hogyan is kellene rájuk reagálnom. Sosem tudom, hogy mi a megfelelő, ami hülyeség, hiszen a legjobb és legtermészetesebb, ha egyáltalán nem játssza meg magát az ember.
— Megtudod, ha ott leszünk — fogja meg a kezemet. — A táskád már az autóban van, menjünk mielőtt lekéssük a járatunkat.
Mia még a lábamhoz simul, én pedig leguggolok hozzá.
— Hiányozni fogsz kislány, de hamar visszajövök, rendben? — hajolok közelebb, mire megnyalja az államat. Felnevetek, és megölelem szorosan, még is kellő finomsággal. Nyomok egy puszit a puha szőrére és felegyenesedem. Maxi ismételten megfogja a kezemet.
— Ő is velünk jön — jegyzi meg, én pedig reagálni sem tudok, mert már ki is vezet a szobából, s Mia lépteinek közeledése is jelzi, hogy valóban velünk tart.
Mindössze még annyi időm van, hogy gyors öleléssel búcsúzzak a szüleimtől, akik Maxit figyelmeztetik, hogy nagyon vigyázzon rám.
— Anya, ne aggódj, kérlek — ölelem meg, s az arcára nyomok egy puszit. — A munkám miatti utazást is túléltem — mutatok rá a dologra, mire csak mély sóhaja csapja meg a fülemet.
— Minden a legnagyobb rendben lesz, tudjuk — szakítja meg anya könnyes pillanatát apa.
Ahogyan az arcunk összeér, érzem, hogy az anyai, féltő könnyek felszínre törtek és a szívem meghasad kissé, de el is mosolyodom.
— Ne sírj — kérlelem édesanyámat.
— Elkeseríted a lányunk, ne engedd, hogy ezzel menjen el, és különben is hamar hazatér — apa tovább próbálja vigasztalni anyát, majd atyai ölelésbe von és szinte már csontropogtató öleléssel búcsúzik.
— Engedjetek oda engem is — Sissy lelkes hangja a messziből jön, de szinte másodpercek alatt csapódik nekem. — Istenem, olyan izgatott vagyok! Annyira jó lesz!
— Sissy — sziszegi mellőlem Maxi.
—Csak ezzel a lükével töltök el pár napot, semmi lényeges.
— Oké bébi, keményen a szívembe martál most — böki meg az oldalamat Max. — Inkább vonszold a vonzó hátsód a taxi felé.
Felnevetek, majd még egyszer mindenkit megölelek és hagyom, hogy az autó irányába vezessen, ahova óvatosan szállok be. Mia az ölembe fekteti szokásához híven a fejét, én pedig nem spórolok azzal, hogy simogassam a puha szőrét.
♪
A repülőn kényelmesen helyezkedünk el, az első osztálynak köszönhetően. Maxivel egymás mellett fekszünk, míg Mia a hasamnál pihen. Nem igazán megy az alvás. Mindössze pár órás repülőútról van szó, és az izgatottság teljesen maga alá temet, míg ha kifelé ez nem is látszik.
— Izgatott vagy már? — bökdösi meg az arcomat Maxi, mire legyintek, hogy elüssem a kezét. Persze nem sikerül, és hangos nevetéssel a tudtomra is adja. Gyermekien kinyújtom a nyelvemet. — Előbb nőj fel, kicsi lány — nyom egy puszit a hajamba.
— Remélem, hogy sok hó lesz ott, ahova megyünk, és könnyedén nyomhatom bele a fejed.
Hangosan felnevet.
— A hegyekbe megyünk, és igen, sok hó lesz kicsi szívem, de a fejem a helyén marad. De garantálom, hogy ettől eltekintve remek kiruccanás lesz, és életed egyik legjobb szilvesztere.
— Olyan sokáig maradunk? — sóhajtok fel. Önző módon valahogy reménykedtem abban, hogy idő előtt visszatérünk és sikerül egy könnyed találkozót megejteni Harryvel. Bármennyire is nehéz bevallani, de hiányzik a mély hangja, a meleg ölelése, és az enyhe csipkelődések is.
— Megígérem, hogy egyedül hagylak, amint felértünk a csúcsra, szivi.
— Maxi, ne poénkodj ilyennel.
— Oké, mi ez az ocsmány hangulat? — szinte magam előtt látom a fintort az arcán. — Komolyan, nyakon öntelek előszilveszteri hangulatban egy pohár pezsgővel!
— Micsoda fenyegetés.
—Komolyan, mi nyomja a kicsi szíved, Tay?
— Hallottál mostanában valamit Harryről? — bököm ki egy mély lélegzetet követően. Pár pillanatig erős csönd lebeg kettőnk között és valójában a legrosszabb dolgok fordulnak meg a fejemben. Valami történt vele. Barátnője van. Egyszerűen csak szórakozott velem.
— Hm, nem, nem rémlik. Pár pletyka mindig kering róla, de a turnéját szervezi, nem? Még múltkor ezt mondat.
— Igen, lesz egy kisebb turnéja, pár ezer fős koncertekkel — bólintok rá. — Csupán úgy érzem, hogy kerül. De túlparázom, igaz? Hiszen a barátnője sem vagyok — nevetek fel.
— Édesem, ha nekem lett volna vele kis afférom, hidd el, hogy én is lekapnám a tíz körmömet, ha eltűnne — vágja rá. — Egy szexi pasi, de több is annál, az istenért. De ne aggódj, hülye, ha tesz rád magasról.
— Remélem tudod, hogy ezzel egyáltalán nem nyugtattál meg — nevetek ismételten és feljebb ülök.
— Cicus, nyugodj meg, tényleg. Csak magadat idegesíted, lazulj el. Tudom is, hogy mi kell neked — hallom, hogy mocorog.
— Minden rendben, uram?
Egy légiutas kísérő hangja túlságosan is közelről hallható, s tudom, hogy ez semmi jót sem jelent.
— Csak szeretnék kérni egy üveg rozé pezsgőt, ha van.
— Természetesen — nyájasan mondja a hölgy, s pár másodperc múlva átnyúlok az ülésemen.
— Nem fogsz leitatni — jelentem ki.
— Egy üveggel ketten nem sokáig jutunk, felesleges az aggodalmad. De el kell lazulnod. Merev vagy, és ez nem tesz jót nekem. Sok a stressz. A végén még innen egy wellnesben kell kipihennem a fáradalmakat.
— Kezdelek megasajnálni, komolyan!
Felnevet, magához von, a hajamba csókol, és a pillanat már is nyugodtabbnak tűnik, mint volt.
